Elfogadod?
„Mindent megkaptam, sőt feleslegem van.” (Fil. 4, 18)
„Senki nem olyan szegény, hogy ígérni ne tudna” (Thomas Hardy). Ezt a kijelentés továbbgondolva azt mondom, senki sem olyan szegény, hogy valamit adni ne tudna. Amíg adni tudsz, addig fölösleged is van. Adhatsz bármit: kedves szavakat, bátorító ölelést, anyagi, lelki támogatást vagy csak egy őszinte mosolyt.
Igaz, könnyebb panaszkodni és mindig a könnyebb végét megfogni a dolognak. Egyesek szívesebben magukra öltik a sopánkodás álgúnyáit, csak azért, hogy mások lássák, nekik mennyire nehéz az életük. Pálnak sem volt a legkönnyebb a helyzete, amikor arról írt a Filippiben élő gyülekezetnek, hogy mindent megkapott, sőt még fölöslege is van. Az apostol épp egy római börtönből írta meg ezt a levelet, amelyben gyakran buzdít örömre. Ezzel is azt példázta, hogy nem a körülmények határozzák meg az élethez és a másokhoz való viszonyulásunkat, hanem az, Aki a szívben lakozik.
Jézus Krisztus egyszer ezt mondta: „mindent nekem adott át az én Atyám” (Mt 11, 27). Ebbe a mindenbe beletartozik a te bűnöd is, de ugyanakkor a megváltásod is. Ezt Pál apostol is jól tudta, amikor így tett vallást a hitéről: „mindenre van erőm abban, aki engem megerősít”. Volt ereje, hogy megelégedjen azzal, amit Isten rendelt neki. A segítőszándékban gazdag megelégedettség nem földi sikerekben rejlik, mert az kegyelmi ajándék az Atyától, amit neked is felkínál. Fogadd el. Ámen!
Erdei-Árva István,
Szamoskóród-Dobrácsapáti