“Mert tudom, hogy nem lakik bennem, vagyis az én testemben jó, mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom. Mert nem a jót cselekszem, amit akarok, hanem a gonoszt teszem, amit nem akarok. Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, akkor már nem én teszem azt, hanem a bennem lakozó bűn. Magamban tehát azt a törvényt találom, hogy jóllehet a jót akarom cselekedni, mégis a gonosz van hozzám közel.” (Róm.7,18-21)
Az önismeret fontos, kiváltképpen bűnbánati héten jó önvizsgálatot tartani. S persze nem magunkhoz kell mérni magunkat, s nem is a körülöttünk levő világhoz, hanem Isten igéjéhez. A tervhez ami által készültünk, aminek okán létezünk, s nem az eredményhez amivé a bűn alattomossága tett.
Pál jól látja nincs benne jó, (és bennem sincs, és sajnálom hogy ezt kell ِírjam de benned sincs) legalább is a testben, s a test alatt nem csak a fizikumot érti(em), de mindazt ami emberi ami túl a bőrön, az izmokon meg a csontvázon van, ami a szívben rejlik, ami a vesénkbe van rejtve, s nem a bilirubin szint vagy a hemoglobin aránya a lényeg, hanem az érzések, gondolatok, vágyak, egymáshoz való viszonyulás.
Nincs bennünk jó, kényszeresen cselekszünk a bűnnek szolgálva, de ha a törvényt jónak találjuk, még ha a bűn tesszük is, akaratlanul kezd kristályosodni a kép. Ha megtudjuk, hogy Jézusban megváltásunk van, s ezért hálát tudunk adni Istennek, „Hálát adok Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által” Róm.7,25a. Ha Urának valljuk Krisztust lesz bennünk jó! Nem a testben, az az mégis A mi testünk épület, templom a Lélek temploma s ha életünk Urának valljuk Jézust az annak a jele hogy Szentlélek lakik mibennünk: „Senki sem mondhatja, hogy Jézus Úr, hanem csak a Szentlélek által.” 1.Kor.12,3b
Isten Szentlelke tereljen mindenkor jó irányba mikor emberi természet szerint a pusztulásba rohannánk is. Tartson meg Igéje közelében itt a földön s majd adjon örök együttlétet a mennyei örömben!
Ámen
Jobb Domokos,
Ombod