Kezdőlap / Napi Ige / Velünk az Isten – 2018. június 24.

Velünk az Isten – 2018. június 24.

        “Szenteljétek meg azért magatokat, és szentek legyetek, mert én szent vagyok, és ne tisztátalanítsátok meg magatokat …Mert én vagyok az ÚR, aki felhoztalak titeket Egyiptom földjéről, hogy Istenetekké legyek. Legyetek tehát szentek, mert én szent vagyok.” (3Mózes 11, 44-45)

   Ebben a fejezetben az Úr parancsot ad arra nézve, hogy népe számára melyik állat fogyasztható és melyik nem. A tiltott listán szereplő állatfajták utálatosak az Úr előtt, és tisztátalanná teszik az embert, ha netalán eszik belőle, vagy ha csupán valamilyen – közvetett vagy közvetelen- formában érintkezésbe kerül velük. Az engedélyezett állatokat viszont bátran ehette Isten ószövetségi népe. A tilalomnak többféle magyarázata van, amelyek két főtípushoz sorolhatók. Egyik szerint egészségügyi, higiéniai szempontok voltak az irányadók: olyan állatok voltak ezek, amelyeknek könnyen romló, vagy kórokozókat hordozó húsa betegségek terjesztője lehetett, vagy egyszerűen csak undorítóak voltak. A másik magyarázat szerint e tisztátalan állatok az Izráelt körülvevő népek vallásában démonoknak, vagy az alvilággal kapcsolatban levő, betegségeket, halált hozó istenségeknek a személyesítői voltak. A lényeg az, hogy ezekkkel a tiltásokkal az Úr nem korlátozza övéi életét, hanem védelmezni, biztonságba helyezni kívánja.

    Mi már tudjuk, hogy ezek a rendelkezések betöltötték szerepüket a régi időkben, így reánk már nem érvényesek, mert Istennek minden teremtett állata jó, és semmi sem megvetendő, ha hálaadással élnek azzal; mert megszenteltetik Istennek ígéje és könyörgés által (1Tim.4, 4-5). Ezt kellett megértenie Péternek is abban a bizonyos látomásban, amikor vonakodni kezdett megenni az ún. tisztátalan állatokat. Egy hang azonban azt mondja neki: Amit Isten megtisztított, te ne mondd azt tisztátalannak! (ApCs 10, 15). Jézus pedig így szól: Nem az fertőzi meg az embert, ami a szájon bemegy, hanem, ami a szívből kijön (Mt. 15, 11).

    Isten szent, így az ő népének is szentnek kell lennie. A szent azt jelenti, hogy Isten számára elkülönített. Mi Istenhez tartozunk, ezért szent életet kell élnünk, ami azt jelenti, hogy nem engedhetünk meg magunknak semmi olyat, ami az Ő akaratával ellenkezik. Addig élvezhetjük a mi Atyánk védelmét, amíg igéje szerint cselekszünk. A szentség körén belül maradva lehetünk csak igazán biztonságban. Semmi tisztátalan dolgot ne engedjünk befurakodni az életünkbe. Ez illik az új életben járó, Krisztust követő emberhez. Ámen.

Szilágyi Balázs,

Szatmár-Láncos

Szóljon hozzá