Kezdőlap / Napi Ige / Velünk az Isten – 2018. június 22.

Velünk az Isten – 2018. június 22.

“Azután felemelé kezeit Áron a népre, és megáldá azt és leszálla, miután elvégezte a bűnért való áldozatot, az egészen égőáldozatot és a hálaáldozatot, és beméne Mózes és Áron a gyülekezetnek sátorába, azután kijövének és megáldák a népet, az Úrnak dicsősége pedig megjelenék az egész népnek. Tűz jöve ugyanis ki az Úr elől, és megemészté az oltáron az égőáldozatot és a kövérségeket. És látá ezt az egész nép, és ujjongtak és arcra estek.” (3.Móz.9.22-24)

Égőáldozat, vétekáldozat, békeáldozat, ételáldozat istentiszteleti formák melyen az ember különböző élethelyzetekből kereste az Istent. Az igazán nagy fegyvertény a történetben Isten dicsőségének megjelenése. Isten nem csak elvár, elkér valamit, a nép nem csak viszi az áldozatot, hanem megtörténik a találkozás.

Igazából ez a lényeg ma is, hogy legyen egyéni és közösségi szinteken is találkozás.

Néha olyanok az istentiszteleteken ülők, mintha a fogorvosi váróban ülnének s nem a „nagy” találkozásra készülnének… Persze ha belegondolok még ezzel sincs baj, hisz az Atya gyógyító is és beavatkozás előtt kicsit fél az emberfia, hogy mennyire fog fájni, s lehet, hogy tényleg fáj is, mint az idegölés régente. Persze, ha a gyógyulás megtörtént meglátszódik az öröm.

A fenti leírásban arról olvasunk mindenki teszi a dolgát: Isten elmondja hogy csinálják, a nép meg cselekszi. A főpap Áron bemutatja az áldozatot, megáldja a népet. Isten válaszul jelét adja létezésének és jóindulatának, erre a nép örül, ujjong s leborul.

Nemrég muszlimoknak néztem imádkozókat, mert a mi standard imádkozási szokásaink eltérnek a látottaktól, s olvasva az igét arra jövök rá, hogy a keresztyén közösségek gyakorlataiban vannak formai eltérések. Itt van például az ároni áldás, amit a református lelkész a szószékről mond istentiszteletek végén felemelt kezekkel, „Azután felemelé kezeit Áron a népre, és megáldá azt és leszálla” egyértelmű a hasonlóság a fenti ige és a mai gyakorlat között, akárcsak az Ortodox testvérek a lelkész meg a kántor ikonosztáz mögé való lépése, ahol valami „titkos” cselekedetsor zajlik kihagyva belőle a gyülekezetet: „…és beméne Mózes és Áron a gyülekezetnek sátorába, azután kijövének…”. És ott a nép aki: ujjong (lásd az északamerikai színesbőrű talpig lilában táncoló gospel kórusokat) és arcra esik, (neo protestáns, karizmatikus gyülekezetek sava, borsa s talán – tényleg ne a bántás érződjék ki szavaimból csak kicsit játszok a szavakkat – show-ja.

A fontos, hogy bármilyen legyen is formailag az istentiszteletünk legyen benne áldozat, legyen rajta áldás, s Istenünk jelenléte hozzon örömöt s változást. Ámen.

Jobb Domokos,

Ombod

Szóljon hozzá