Kezdőlap / Napi Ige / Velünk az Isten – 2018. június 14.

Velünk az Isten – 2018. június 14.

“Hogyha hálaáldozattal áldozik valaki, ha tulokféléből…,juhféléből….,kecskével, örökkévaló rendtartás legyen a ti nemzetségeiteknél” (3. Mózes 3: 1-17)

Az Isten minden időben tiszteletet érdemel, mert megteremtette az embert, gondot visel rólunk, szeretetével átölel, értünk a legnagyobb áldozatot is kész volt meghozni egyszülött Fiában.
A választott népet úgy vezette, hogy figyelmeztette kötelességére: fejezze ki hálaáldozatát Felé. Ebben a részben a hálaáldozat módját írja le Mózes.
“Hálával áldozzál az Istennek”-olvashatjuk a zsoltárok könyvében általában, itt konkrétan fogalmazza meg, hogyan is kell a hálaáldozatot bemutatni.
Amit ki szeretnék emelni ebből a hálaáldozatból az az, hogy Isten nem terheli le az embert olyan állat megvásárlásával, amely nincs birtokában, az áldozatnak szánt állatot a saját maga tenyésztett állatfajból választhatja ki, akár tulkot, akár juhot, akár kecskét is megáldozhat az Istennek. Az ember döntésére bízza, hogy melyik állatfajból választ. Igy az áldozat sokkal személyesebbé válik, mert a saját állataihoz hozzánő az ember. (Gondoljunk arra, mennyire szeretik a kis állattartók a ház körül tartott kutyát vagy macskát, nem is beszélve azokról, akik állattenyésztéssel foglalkoznak, egyenként ismernek minden egyes állatot, tudják jó és rossz tulajdonságaikat egyaránt).
Nemcsak úgy felküldi a templomba az áldozati állatot, saját maga viszi fel, ontja ki a vérét, szedi darabjaira, minden egyes darabnak meghatározza a sorsát, így válik teljessé, így lesz teljesen személyes jellegű az áldozat bemutatása. Ezt a személyességet várja el tőlünk az Úr.
Fontos a “hogyan” is, de a szándék ennél fontosabb: fakadjon szívből és legyen tiszta az áldozat, amely a megtisztulást szolgálja.
Krisztusban tiszta lehetsz!
Ne feledd kötelességed,
ne feledd a kegyelmességet,
melyet a te Atyád
megmentésedre szerzett. Ámen.
Fodor Lajos

Szóljon hozzá