Kezdőlap / Napi Ige / Velünk az Isten – 2018. január 7.

Velünk az Isten – 2018. január 7.

      “Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket…” (Máté 5,44)

     Az embernek néha az az érézése támad, hogy Jézus egyik-másik tanítása túl magasra teszi a mércét. Az ellenség szeretésének a helyes megvilágítása egy olyan követelmény elé állítja a hívő embert, amely már-már teljesíthetetlennek tűnik. Mikor ilyen gondolat támad bennem mindig arra figyelmeztetem magamat, hogy Jézus sohasem vár el tőlünk olyasmit, amit nem tudnánk megtenni. Tehát így kell közelítenem az ellenség szeretésének a kérdéséhez is.

  Amikor az ember teljesíthetetlennek látszó paranccsal találkozik a Szentírásban hatalmas kísértést érez arra, hogy könnyítsen az elhordozhatatlannak tűnő terhen. Ezt a megoldást választották a rabbik is, amikor kiforgatva a törvényt, Isten eredeti szándékát, azt mondták: “Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet”. Ezzel korlátot szabtak a szeretet terjeszkedésének és a felebarát fogalmát sem értelmezték általánosan, figyelmen kívül hagyva a szövegkörnyezetet és számos, e gondolatkörben mozgó ószövetségi igét.

   Ezért látta fontosnak Jézus helyre rakni a dolgokat. Az ő törvényértelmezése nem új a szó klasszikus értelmében, hanem  egész egyszerűen helyes, igaz megvilágítása Isten eredeti szándékának. A felebarát kapcsán Jézus az irgalmas samaritánus példáján keresztül világosan üzeni: felebarát minden ember függetlenül faji származásától, vallásától vagy társadalmi helyzetétől. És szereteni az ellenséget? Ez is lehetséges bármilyen hihetetlen is. Az ember Jézus személyesen mutatta be, hogy ez nem lehetetlen. Ha ő megtette, nekem is meg kell tennem. Hogyan kell szeretnem az ellenségemet? Úgy, hogy minden igyekezetemmel azon fáradozom, hogy jót tegyek vele. Dosztojevszky írja valahol, “a cselekvő szeretet sokkal rettenetesebb, mint az álmodozó.” Ellenségünk kárunkat akarja, nekünk ellenben azt kell keresnünk, hogyan lehetünk javára. Ehhez persze rendkívüli energiára van szükségünk, amely nem áll rendelkezésünkre, de kérhetjük Istentől és biztosak lehetünk benne, hogy nem tagadja meg tőlünk. Ugyanakkor imádkoznunk is kell értük. Aranyszájú Szent János az ellenségért mondott imádságot “az önuralom legmagasabb fokának” tekintette. Tenni és imádkozni az ellenségemért azonban csak akkor leszek képes, ha nincs bennem semmilyen gonosz szándék.

   Kérjük el minden nap ezt a szeretetet Urunktól, “mert arról ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok” (János 13, 35). Ámen.

Szilágyi Balázs,

Szatmár-Láncos

Szóljon hozzá