“Ha tehát a tökéletesség elérhető volna a lévita papság által – mert a nép ez alatt kapta a törvényt –, mi szükség még azt mondani, hogy Melkisédek rendje szerint más pap jöjjön el, aki nem Áron rendje szerint való? Amikor megváltozik a papság, szükségképpen megváltozik a törvény is. Ugyanis akiről ez elhangzik, más törzshöz tartozik, amelyből senki sem szolgált az oltárnál. Mert ismeretes, hogy a mi Urunk Júdából származott, de ebből a törzsből származó papokról semmit sem mondott Mózes. És ez még inkább nyilvánvaló, ha Melkisédekhez hasonlóan eljön egy másik pap, aki nem testi parancsolat törvénye szerint lett azzá, hanem örökkévaló élet ereje szerint. Mert róla szól a bizonyságtétel: „Pap vagy te örökké, Melkisédek rendje szerint.” (Zsid. 7:11-17)
Ha Mózes korában élnénk és ennek a mai igének a magyarázatát kellene a választott nép tudomására hoznom, bizony megköveznének érte, hiszem a szentíró valami olyasmit fejteget, ami az ároni papság szolgálatának minőségét kérdőjelezi meg. Vagyis az ároni áldozatok (ahogyan azt majd a 9. részben is olvashatjuk) nem érték el céljukat, az embernek nem szereztek örökérvényű bűnbocsánaot. Az ószövetségi áldozatot folyamatosan meg kellett ismételni, az áldozatot bemutató pap lelkében újra és újra feltámadt a bizonytalanság annak értelme felől. Erre utal Jézus, a Melkisédek rendje szerinti új főpap megjelenése. Mert miért is lenne szükség az újra, ha a régi beválik és jól működik? Jézus egy új jogrendet alapított, szembeszegült a farizeusi képmutató törvénygyakorlattal. A törvény által előirt áldozat bemutatása nem magának az embernek megbékélése Istennel, hanem csak annak „képmása” vagy éppen „árnyéka.” Jézus műve a régi befejezését jelentette, Jézus papságával “új szövetséget” hozott el mindannyiunknak. Az ő papsága örök, papságának nincs vége. Adventeben ezt naponta megakaraja erősíteni a szívünkben és ezt teszi ma is. Isten elküldi gyermekét azért, hogy megmentsen és erőt adjon. Ő az Atya előtt érdekünket örökre képviseli! Ámen.
Ilonczai Zsombor,
Szárazberek