“Ut latos az AsR el tt mind, aki sz v ben f lfuvalkodott; kezemet adom r , hogy nem marad b ntetlen. K ny r let s h s g t rli el a b nt, s az AsR f lelme t vol tart a gonoszt l.” (P ld. 16,5-6)
Az Asr ut lja a felfuvalkodott sz v embert, a p ffeszked t, a bek pzeltet, aki gy rzi m sok felett ll, aki nem szorul r m sok tan cs ra, seg ts g re, m g Isten re sem-
Ha teh t nem szeretn d, hogy Isten undorodjon t led, ne l gy ilyen. A szent r szerint – aki kez t tenn r , – Isten t l Isten aki nem csak ut l, de b ntet is, a b ntet s semmik ppen nem marad el. Tudjuk, hogy “a b n b ntet se maga a b n.” Isten sok embert benne hagy a felfuvalkod sban s ezzel b nteti. A fejezet 4. verse arra utal, hogy az istentelennek is van c lja, a pusztul s az t let napj n.
mde a mai ig nk nem az t letet akarja hangs lyozni, legal bb is szerintem, hisz azzal folytat dik, hogy: a k ny r let s a h s g elt rli a b nt, s az Asr f lelme t vol tartja a gonoszt. Van aki az rt vakodik megtenni a b nt mert f l a b ntet st l. J volna az Ig t megford tani, hogy hangs lyosabb legyen a b nt l lehet szabadulni, s ha a b nt l lehet, a b ntet st l is bizony ra. A szent r fogalmazhatott volna gy: AsR f lelme t vol tart a gonoszt l, hogy elk vesd a b nt, de ha m r elk vetted ne feledd a k ny r let s h s g elt rli a b nt.” Hogy m gis az eredeti form ban jegyzi le a P ldabesz dek k nyv nek r ja ezt a sort bizony ra az rt van, mert az Isten f lelem szerinte nem retteg s Istent l, hanem csak ismerete annak, hogy jobb Isten terveit v grehajtani, hogy ne k s bb k rj nk bocs natot ha elk vett nk valamit, hanem pr b ljuk meg hogy ne k vess nk el a b nt, ne szolg ljuk a gonoszt. Az ige szeretn , hogy tartson t vol minket az istenf lelem a gonoszt l. Ehhez k v nok sok sikert!
men.
Jobb Domokos,
Ombod
U.i. Ha nem j nne ssze, akkor j het a tartal k terv: Ne fuvalkodj fel, s ne feledd a k ny r let s h s g t rli el a b nt. Isten h s k ny r letes.