Kezdőlap / Napi Ige / Velünk az Isten – 2017. október 13.

Velünk az Isten – 2017. október 13.

„Agurnak, a Jáké fiának beszédei, prófécia, melyet mondott a férfiú Itielnek, Itielnek és Ukálnak.” (Péld. 30,1)

Nemrég leszóltam a Példabeszédek könyvét, mondván „nem áll közel hozzám” erre a mai ige (30 fejezet) bebújik hónom alá sőt a szívembe. Gondolkodom rajta hogy rádiós sorozatok készítsek belőle az Ervin műsorába.

            Nem tudjuk ki Agur, se hogy kik Itiel meg Ukál, rég porrá lett még a csontjuk is valószínűleg, de amit mond, s amit lejegyeztek időtlen. Időtlen és igaz. Igaz és megfogadásra javallott. A mi nemzedékünk sok jellemvonása tükröződik vissza ebből a néhány sorból. Magával a beszéddel itt nem foglalkozom, csak két röpke gondolaton rágódom: mi kell ahhoz, hogy amit mondunk, az kiállja az idő próbáit, és miért is adnak emberek tovább másoknak okosságot, értelmes látást.

Az első kérdésre a választ az egyik tegnapi ige adja meg: „Mikor nincs mennyei látás, a nép elvadul, ha pedig megtartja a törvényt, oh mely igen boldog az.” (Péld. 29.18) Agurnak van mennyei látása még ha butának is mondja magát. Agur nem saját megfigyeléseit, bölcsességét fogalmazza meg, hanem Istenre figyel, érzik ez abból, hogy hogyan közeledik a témához s hogyan becsüli le magát, csak hogy Isten növekedhessen.

A másik kérdésre a válasz talán egyértelműbb: azért adnak át tapasztalatot másoknak egyesek mert szeretnek, mint ahogy István szerette Imre herceget, Seneca Luciliust, vagy Pál Timóteust.

Ha szeretjük a gyermekeinket, tanítványainkat…, adjunk nekik mennyei tanácsokat a szó szoros értelmében. Tanítsuk nekik az Igét, hogy lássanak s éljenek boldogan és örökké.

Ámen.

Jobb Domokos,

Ombod

Szóljon hozzá