“Ne f lj, hanem sz lj, s ne hallgass: mert n veled vagyok-“ (ApCsel. 18, 9-10)
Isten Szentlelke P l apostolt Ath nb l nyugatra, Korinthusba vezeti, Akh ja f v ros ba. Ez a varos abban az id ben az erk lcstelens gr l volt h res.
Ilyen helyen kell evang liumiot hirdetni? Ilyen helyen kell kereszty n gy lekezetet alap tani? A labda j magasra lett feldobva P l szamara, aki tudja, hogy Istennel semmi sem lehetetlen. Korinthusban az apostol azonnal megtal lja azokat, akik azonosan gondolkodnak, mint o es ebb l a tal lkoz sb l letre sz l bar ts g k ttetik. Ott van egy h zasp r, Akvila s Priszcilla, akik Claudius cs sz r haragja el l menek lnek el s telepednek le Korinthusban. Ott nyitnak egy v llalkoz st, s tork sz t ssel foglalkoznak, teh t az els k z s kapcsolat P llal adott, hiszen maga is azzal foglalkozott. P l m r nincs egyed l, vitatkoz sai alkalm val m g tte vannak, akik igazoljak szav t, akik k vet i Istennek. Mi is valahol l nk, ott, ahova Isten rendelt benn nket. Valahol dolgozunk, v gezz k mindennapi tev kenys g nket s olykor gy rezz k, hogy bizony k rnyezet nk nem rti meg gondolkod sunkat, a hitet sdi, r gm lt es egyben kihalt divatnak tartja. Milyen j , hogy ilyenkor ebben a tengerben az rt tal lunk egy idegent, egy bar tot, akiben felfedezhetj k a testv rt. A tan tv nyi k ldet s ma sem v ltozott; sz lj es ne hallgass- azaz ne fogadd el a b nt, ne hunyj szemet a cs nya beszednek, ne fogadd el, ha a m sik ember Isten elleneset tesz.
Ilyen letk r lm nyek k z tt is v llaljuk fel J zust s tegy nk lt nkkel bizonys got R la! Pal k ezt tettek s Isten jelenl t r l biztos tott k ket. ma is vel nk van! men.
Ilonczai Zsombor,
Sz razberek – Pusztadar c