“Isten nev t dics rem nekkel, magasztalom h laad ssal.” (Zsolt rok 69,31)
Mai zsolt runk kiemelt r sz ben egy keser panasz hangzik el, amelyben a zsolt r r nak f j a g ny, a sz gyen, amellyel illett k.
A lelkileg sszet rt ember k pe bontakozik ki magunk el tt, akit sszet rt a gyal zat, sz ve szinte gy gy thatatlan. F jdalm ban s sz gyen rzet ben sz m ra az egyetlen t masz s seg t , senki m s nem lehet, csakis Isten, aki ismeri nyomor s g t, s seg teni is tud. Az ilyen “l leknevel iskol ba” tal n m r mi magunk is ball p seinkkel beiratkoztunk, vagy ker lt let nk olyan helyzetbe, hogy nmagunk akarat n k v l lt nk padjaiba. Tudnunk kell azt, hogy ilyen k r lm nyek k z tt is let nk esem nyei Isten el tt, s nem a h ta m g tt zajlanak. d m b n nek k vetkezm nye az volt, hogy arca verejt k vel kellett ennie kenyer t, az asszonynak f jdalommal kellett sz lnie gyermek t, de mindkett kapcsolatban ll Isten korm nyz si tj val. A zsid k a t rt nelem sor n sokszor ker ltek fogs gba, onnan hangzott fel a sok “jaj s nyomor s g,” de a kegyelem s szabad t s a kell id ben meg rkezett, mert az ember b ne megbocs ttatott. t lt k, elszenvedt k Isten uralma alatt saj t engedetlens g k valamennyi k vetkezm ny t.
J zus rett nk hordozta a szidalmakat, az igazs g rt szenvedett, a szeretet miatt gy l lt k. Erre sohasem gondolhatunk eleget! Soha nem tud megnyugodni a l lek, ha nem tudjuk mit is jelent: V tkeink miatt kapott sebeket, b neinket maga vitte fel a keresztf ra! Az szenved se m lyebb volt, mint a mi pillanatnyi k nunk. egyed l volt a kereszten, de azt g ri, hogy “r lunk meg nem felejtkezik.” Dics rj k ez rt Istent nekkel, magasztaljuk h laad ssal! men.
Ilonczai Zsombor,
Sz razberek