“Az n szerelmesem eny m, s n az v , a ki a liliomok k zt legeltet. M glen megh s l a nap s az rny kok elm lnak: t rj meg s l gy hasonl , n szerelmesem, az zh z, vagy a szarvasoknak fi hoz a B ther hegyein.” ( nekek 2,16-17)
Az egy v tartoz s bizonyoss ga, a szerelem odaad sa csend l fel, amikor a menyasszony mindezen szavakat elmondja. A szerelmes p r m g nincs egy tt, de gy k l n-k l n helyen l v n mindkett , tudj k, hogy a szerelem az, ami sszek ti ket, nincs az a m ly szakad k, ami elv laszthatja ket. A hossz , munk val telt nap ut n, elj n az este, amikor f lkel a h v s nyugati sz l, s a tal lkoz s jb l megval sulhat. Olyan ez a r vid szakasz, mint amely egy idilli csal dot mutatna be. A f rj dolgozik, a feles g otthon van, neveli, gondozza a gyermekeket, de a nyolc ra letelt vel, jra egyes lhet a csal d. Rohan vil gunkban mindenki ilyen nyugalmat szeretne maga k r l, ahol nincs t l ra, stressz, meg lhet s gi gond.
A mai val s g azonban a rohan s, a l t biztos t sa, ami elv lasztja a csal dok tagjait egym st l. Ez kih l shez, a szerelem s szeretet elm l s hoz vezet. A szeretetnek tudnia kell t rnie, s v rnia is. Az Ige lethelyzet ben ez megval sul. Legy nk mi is k vet i. men.
Ilonczai Zsombor,
Sz razberek