“Uram, ha akarod, megtiszt thatsz engem!” (Lk 5,12)
Olvas sra: Lk 5,1-16
Az elm lt napokban sokszor eszembe jutott ez az ige: Uram, ha akarod. Egy lepr s emberr l van sz az ig ben, aki oda ll J zus el , s kertel s n lk l k zli a k r s t: gy gy tsa meg! Nem parancs, de nmag ban nem is csak egy k r s. A mai ember tal n azt mondan r : opci . s itt, gy rzem, nem is nmag ban a gy gyul s t nye a beteg ember t tje, itt az opci : J zussal vagy J zus n lk l. Oda tudok-e llni El , oda akarok-e llni, s meg akarom-e sz l tani, vagy magamban haragszom a vil gra, mert rajtam nem seg t senki.
Ezen az emberen nem lehetett seg teni. B rmennyire akart k is, a lepra az eg sz test t befert zte, s m r nem lehetett rejtegetni. s akkor oda ll, s nem csak annyit mond: Uram, ha akarod. Mit akarjon? Sokszor f l nk folytatni. A szem rmess g nk f l kimondani: ezt vagy azt akarom.
Ki lehet, ki kell mondani: Uram, ez s ez a probl m m, az hajom, v gyam, ezt szeretn m. Ha Te is szeretn d, meglehet. Legyen meg a Te akaratod!
Varga Botond,
Kisb bony