“Amikor elvezett k t, megragadtak egy bizonyos cir nei Simont, aki a mez r l j tt, s r tett k a keresztet, hogy vigye J zus ut n.” Luk cs (23,26)
Gondjainkban, gy szunkban, az let neh z k r lm nyei k z tt panasz hagyja el ajkunkat: “neh z keresztet kell hordanom.” Legt bbsz r a magunk keresztj t l tjuk a legnehezebbnek, mintha m soknak k nnyebb lenne az let, jobban fut a szek r, de a saj tom a szakad k sz l n ll, s onnan senki vissza m r nem h zhatja. A magunk ltal int zett emberi let nk rendszere sajnos ezek szerint van sszerakva, r k sen szeret nk panaszkodni, sir nkozni, sajn ltatni magunkat- Az ilyen letnek azonban semmi k ze nincs Krisztushoz!
Biblia rai k z ss g tagjai folyamatosan megbesz lt k egym s gyes-bajos gondj t. Ilyenkor mindenki elmondta, hogy milyen kimondhatatlanul neh z sz mukra az let, de megold sr l, tenni akar sr l csak egy fizikailag t r keny, id s d h lgy k v nt besz lni, aki biztatta a t bbieket, hogy fogjanak ssze, s pr b ljanak egym son seg teni. T rt nt ezek ut n, hogy egym st megl togatt k, a mozg ss r lt bar tn nek bev s roltak, a sz vbeteget elk s rt k az orvoshoz, az zvegynek kitakar tottak, a sz let snaposokat felk sz nt tt k. Egyszerre v ltoz s llt be nem csak a k z ss g, hanem a gy lekezet eg sz let ben is, s nem gy ztek h l lkodni annak a t rsnak, aki mindig biztatta a t bbieket, aki mindig a hitb l fakad letszeml letr l sz lt. Egyesek meg is jegyezt k r la, hogy biztos az gondja a legkevesebb, s ilyen helyzetben k z tt k nny sz nokolni, mindenkihez eljutni. A h lgy sz let snapj n a bar tn k arra gondoltak, hogy j volna egy csokor vir ggal azt sok j t megh l lni, ez rt meglepet ssel k sz ltek. Elindultak, hogy t is megl togass k. A telep l s f tj t elhagyva egyre kacskaring sabb, sz k, s ros utc kon vezetett az tjuk egy kis s t ny utols h z hoz. Kopogtattak. Hamarosan ny lt is ajt , s l tva szer ny k r lm nyeket, az gyban betegen fekv asszony fogyat kos gyermek t mindannyian megsz gyellt k magukat. Ilyenkor neh z megsz lalni, neh z kommentet f zni, amikor r d bben nk, hogy a koldusnak kell seg tenie a kir lyt.
Nagyp nteken Simon a mez r l rkezik, s biztos f radt, alig v rja, hogy haza rkezzen. M gis v llalja a kereszt hordoz s t gy, hogy Krisztus ott van mellette. A magunk keresztjeit is csak gy tudjuk hordozni, s ezek azok a keresztek, amelyet Istent dics tik. men.
Ilonczai Zsombor,
Sz razberek