Kitartással a célig
Alapige: Zsid 12: 1-3
„…kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdő tért, nézvén a hitnek fejedelmére és bevégezőjére Jézus Krisztusra…”
Csodálattal követem nyomon a Nyári Olimpiák rendjén, vagy éppen egy – egy nemzetközi atlétikai világverseny alkalmával azon versenyszámokat, ahol egy meghatározott és kijelölt versenypályán vagy küzdőtéren zajlik a verseny. Lebilincselő látvány nézni azt a fajta kitartást és elszántságot amellyel a versenyzők futnak a cél felé. A küzdelem és a cél érdekében történő erőfeszítés az, ami e versenyzők/sportolók alapmagatartását jellemzi.
Tudjátok, e gondolatból kiindulva eszembe jut az, hogy Istennél nincsenek kvalifikációs idők. Isten esély ad mindenkinek arra, hogy megmutassa hitét, tenni akarását, munkabírását, szeretetét. Csak el kell indulni. Oda kell állni a rajtvonalhoz. Aki nem teszi meg, az vesztett.
Ahhoz, hogy a verseny sikeres legyen mindazt ami akadályozó tényező le kell tenni. A versenypályán kívül kell hagyni. „Félre téve minden akadályt és megkörnyékező bűnt…”
A versenyző edzőjére tekint! A keresztyén ember Jézusra néz, s így van ereje végig futni a pályát. Így el tudom mondani én is, hogy igen Krisztussal győztem. Nem vagyok looser, vesztes, hanem Jézus által győztes. Aki fut az tudja, hogy előbb vagy utóbb a cél feltűnik majd előtte. Bízik abban, hogy jól takarékoskodott az energiájával, s a verseny végén elsőként teljesíti a kijelölt távot. Elnyeri az aranyérmet és az azzal járó dicsőséget.
A keresztyén ember Jézusra tekint a „hit fejedelmére” Az ilyen ember érzi és tudja, ezen a versenypályán nincs egyedül. Tudja, hogy nem ellenfelei vannak, hanem testvérei, akik ugyanazon cél eléréséért küzdenek. Így a verseny is mássá lesz és új értelmet nyer.
Megható jelenet volt egyik paralimpiai közvetítést látni amikor is különböző testi és szellemi fogyatékkal elő emberek mérték össze erejüket. Izgalommal a szívükben vágtak neki a versenyfutásnak. Érezték a stadionban helyet foglalók szeretetét. Azonban a verseny hevében, vagy csupán egy rossz mozdulat révén egyik versenyző elesett. Bánatában keservesen elkezdett zokogni. Érzete, ő vesztesen, sérülten hagyja majd el a küzdőteret. Sírása azonban halló fülekre talált, és a cél felé csetlő – botló társai megálltak. Tudták segíteni kell. Megálltak, visszafordultak. Leporolták, felállították, átkarolták, s együtt indultak el a cél felé. Mindenki beért, mindenki teljesítette a távot. Hatalmas üdvrivalgás fogadta őket! Emberségből és szeretetből jelesre vizsgáztak.
Kedves testvéreim, a versenyeken egy győztest hirdetnek. Aki második az nem győztes. Isten országában másként működnek a dolgok. Legyen áldott az ő háromszor szent neve hogy, Jézusért nekünk elkészített helyünk és győztesnek járó koronánk van Istennél.
Ámen.
Elek Arnold Zoltán
Szatmárnémeti – Németi