“Nem hallgathatom el testének részeit, erejének mivoltát, alkotásának szépségét” (Jób 41, 12).
A tenger és az óceánok vize gazdag növény-és állatvilágban egyaránt. Ott ahol nincs élet a vizekben, vagy annyira sós a víz, hogy abban még a legkisebb halak sem tudnak megélni (lásd: Holt tenger), vagy annyira szennyezett mérgező anyagokkal, hogy teljesen kihalttá vált (a mai időben mind többet és többet hallunk arról, mennyire szennyezettek vizeink). A bibliai korban vigyáztak a vizek tisztaságára, különösen Izraelben, ahol sok a sivatagos terület.
A 41.rész úgy írja le a cethalat vagy a krokodilt, mint a vizek királyát. (Efelett lehet vitatkozni, akár tudományos alapon is). Az ember számára félelmetes teremtménye Istennek, mindent felfal, ami él és mozog. Mégis ennek a ragadozónak is megvannak a maga szépségei, mint minden rovarnak, vadállatnak, madárnak vagy pillangónak. Nagyon színes Isten teremtményeinek palettája, még ma is eddig nem bejegyzett fajokat fedeznek fel. Az ember azonban két okból pusztított ki fajokat: vagy félt tőlük vagy haszonszerzésből. (Az agyarukért elefántcsordák estek az orvvadászok prédájává).
A számunkra félelmetes állatok azt hirdetik: Isten teremtési fantáziája végtelen.
Nem félni kell tőlük, megismerni őket közelebbről, szokásaikkal egyben. Vakmerőségre azonban ne vállalkozzunk: ne dugjuk kezünket a krokodil szájába vagy ne próbáljunk legyőzni egy medvét.
Istenem, megengeded,
hogy teremtményeidben
még inkább megismerjelek.
A sokszínűségben azt hirdeted:
erőd és hatalmad végtelen. Ámen.
Fodor Lajos,
Halmi