„Ha árad is a folyó, nem siet; bizton van, ha szájához a Jordán csapna is.” (Jób. 40,18)
A napokban egyre többet hallunk híradásokból a pusztító árvíz hatalmáról. Amikor a természet ereje elszabadul, s a hömpölygő áradat mindent magával visz, elpusztulnak az élőlények, a javak, alkotások, s a zuhatag után csupán a fájdalom, az elkeseredés marad az emberi szívekben.
Életünk folyamán, így érkeznek a próbatételek is. A bűn, ha erőre kap az emberi szívekben, akkor mindent és mindenkit magával sodor. Nem hagy maga után csak lepusztított emberi sorsokat, szíveket. A betegség hasonló hírtelenséggel és erővel közelít hozzánk. Egyik pillanatban még felhőtlen életünk ege, sziporkázó napsütésekkel van tele, a másik percben viharként pusztítja a betegség életünket.
Jób könyvének 40. részében a 18 versben tökéletes példát kapunk arról, hogyan kell viselkednünk életünk válságpillanataiban. Megjelenik előttünk a nyugalmat megmintázó élőlény, a „behemót”, ami biztos a kegyelemben és az isteni gondviselésben, csak itt a Jób könyvében olvashatunk róla és rácsodálkozunk arra a bizalomra, amelyik jellemzi őt.
Jézus Krisztus olyan biztos pont életünkben, aki mindég nyugalmat és bizalmat sugall zaklatott szívünkbe, életünkbe. Vele együtt szembe tudunk menni életünk nagy zuhatagaival, katasztrófáival és megtapasztalhatjuk, hogy Ő igazán Isten, jogosult a bizalmunkra és hitünkre. Ne feledjük tehát segítségül hívni életünk válságpillanataiban és tapasztaljuk meg, hogy mellette van igazán biztonságban és csendességben a szívünk. Ámen!
Kiss József,
Szatmárpálfalva