„Ugyanígy ti is, testvéreim, meghaltatok a törvény számára a Krisztus teste által, s ezért másé vagytok: azé, aki feltámadt a halottak közül, hogy gyümölcsöt teremjünk Istennek.” Róm. 7, 4
Elolvasni: Róma 7, 1 – 13
A legutóbbi közigazgatási értekezleten, az ott szolgáló lelkésztársam által, az Úr világosan tudtomra adta, hogy pünkösd ünnepén miről is kell nekem bizonyságot tegyek. Megértettem azt, hogy a Lélek is Jézusról tesz bizonyságot, azzal a céllal, hogy minél többen rátaláljanak ma is az üdvösség útjára.
Mióta Jézus eljött erre a földre, egy új viszony alakult ki a törvény és a hívő ember között, ennek az új viszonynak a forrása Isten szeretete, eszköze pedig Jézus Krisztus. Aki vele együtt megfeszíttetett a kereszten és új életre támadt, annak nem a törvény betartásának képtelenségéből fakadó félelem uralja az életét, hanem a Krisztusban megtalált szeretet és hála. Nem halt meg a törvény, egy vessző sem veszett el belőle, csupán a hozzá való viszonyulás változott meg. Egy példával hadd szemléltessem: aki autót vezet, tudja, hogy létfontosságú a kihelyezett közlekedési táblák figyelembe vétele. Ha azonban a közlekedési táblák mellé kihelyeznek egy jelzőlámpát is, akkor az nem megsemmisíti a közlekedési táblák érvényességét, hanem felülírja azokat. Ettől kezdve, az autósnak már a közlekedési lámpára kell figyelni és nem a táblákra. Így írta felül Krisztus is a törvényt, mert Ő maga a törvény, Ő az Isten akarata.
Krisztus által, a hívő ember, nem a törvény érvényessége alól kerül ki, hanem annak következménye alól. A törvény rámutat arra, hogy milyen messze kerültünk Istentől, és hogy mennyire lehetetlen nekünk a magunk erejéből Isten országába jutni, Isten válasza pedig a mi felismerésünkre nem más, mint a Krisztusban nekünk ajándékozott kegyelem. Ettől kezdve már nem a törvény vezet, hanem Isten Lelke, akinek munkája által teremhetem a megtérés gyümölcseit.
A törvény betűjéhez mérve magad, tudtál e már úgy kiáltani, mint az apostol: Óh, én nyomorult ember, kicsoda szabadít meg engem a halálnak testéből? Ha már tudtál így kiáltani, meghallottad-e a választ is: de hála legyen az Istennek, aki a diadalmat adja nekünk a Krisztus Jézus által! Ha igen, akkor, mint a vitorlás hajó a szélre, úgy tudsz Isten Lelkének vezetésére hagyatkozni és elmondani énekünk szavával:
„Igen Atyám, mert így kedves előtted, öröm, vagy bánat ér, vagy akármi gyász,
Kezed megáld mosolyt, borút, vagy könnyet, s a lelkem békén, csendben rád vigyáz.” Ámen.
Nagy Róbert,
Apa