„Így tehát most is van maradék a kegyelmi kiválasztás szerint” Róm 11,5
Olvasandó Róm 11,1-16
Az emberi élet legtragikusabb lelki jelensége az elutasítottság. Az első embergyilkosság is ehhez a jelenséghez köthető, hiszen két testvér mutat be áldozatot: az egyiket elfogadja, míg a másikat elutasítja Isten. Kain lelkében ez olyan mély sebet üt, hogy Ábelt meggyilkolja, így vezetve le dühét, belső érthetetlenségét, az elutasítottság fájdalmas érzését. Napjainkban ugyanilyen tragédia ennek az érzésnek az elhordozása, amikor valakiről azt mondják egy idő után, hogy nem kellesz, mint férj, feleség, munkás, barát, szülő… Nincs rád szükség. A hírekben hallhatunk is eleget féltékenységből elkövetett gyilkosságokról.
A fejezet Pál kérdésével kezdődik: azt hiszitek, kedves rómaiak, hogy Isten elutasította, elvetette az ő népét? Ellenérvként Pál mindenekelőtt saját elhívásának példáját hozza fel (1. v.). Isten kegyelmes kiválasztása érvényes marad akkor is, ha Izrael többsége hűtlenné válik. Így volt ez Illés napjaiban is (2-4. v.), és érvényes a páli időkre, a zsidókeresztyén „tanítványokra” is.
Már az ószövetségi próféták is beszéltek a „maradék” megmaradásáról és kiválasztásáról (Ézs 10), ők azok, kik az Úr nevét segítségül hívják, és Benne bíznak. Az újszövetségi maradékhoz azok tartoznak, akik Jézust, mint megváltójukat elfogadják, Aki kegyelme által választja ki övéit.
Maradék mindig volt és mindig lesz.
A maradék nem sok, de mindig elégséges.
Ámen!
Király Lajos,
Batiz