.

A Szatmári Református Egyházmegye Honlapja a Vavada online kaszinó támogatásával működik. A kaszinó nyereségének 5%-át a RO 86 OTPV-nek utalják át 280000383726 RO 01

.

Várj, ember szíve készen! – Szatmár-Kültelek

A Szatmár-Kültelki Református Egyházközség  apraja-nagyja adventi összefogásról tett bizonyságot, amikor a felkészülési időszakban különböző tevékenységekbe fogott, amelyek részben már hagyományosnak minősülnek, részben pedig hagyományteremtő céllal szerveződtek – tudtuk meg Ilonczai Zsombor lelkipásztortól.

Elkészülni. Készen lenni. Miért is? A vőlegényt váró 10 szűz példázata jut eszembe, amit Jézus Máté evangéliumának 24. rész végén mond el. Ő arról a napról beszél, amikor visszajön. Visszajön! Tudjuk, hogy lesznek, akik találkozni fognak vele és lesznek, akik nem, és a találkozás szempontjából döntő az “olaj” kérdése, vagyis a készenlét. Van-e megfelelő mennyiségű olaj a lámpásainkban a várakozás idején, észlelvén azt, hogy a vőlegény közben késik? Vagyis ebben a késésben is még időt ad, hogy jobban készüljünk, jobban figyeljünk, jobbak legyünk. A példázatban a hosszas várakozás miatt a szüzek elalusznak, és csak a vőlegény váratlan érkezésére riadnak fel, de csak az okos szüzek tudnak találkozni a Vőlegénnyel, mert ők felkészültek, tudnak világítani, mert van olajuk. A nagy kérdés most az, hogy mi az olaj, amellyel minden időben rendelkeznünk kell, és amit az okos szüzek nem tudnak kölcsönözni a bolond szüzeknek. A szűzek egyértelmüen a mindenkori egyház tagjai, akik közül vannak olyanok, akik Jézus kősziklájára építették életüket, és vannak olyanok, akik alszanak, mert a világ nehézségei elvették figyelmüket a lényegről: az olajról és annak Adományozójáról.  Az ,,olaj,” amiért a XIX. század óta az ember képes ölni vagy háborút indítani megszerzéséért, mivel nagyon fontos nyersanyag. Az ,,olaj”, mint kenőanyag, amely nélkül ma nem működne egyetlen meghajtó sem. Az ,,olaj,” amely nélkül helyenként nagyszüleink, de még a mai X és Y nemzedék tagjai bizonnyal nem világíthattak volna az átkos áramszünetes téli estéken. Lassan megértjük, hogy mit akar itt Jézus. Akar közösséget és gyülekezetet, és akarja azt, hogy ennek tagjai mindenkor fényt árasszanak magukból, vagyis örökösen igazolják, hogy Krisztushoz tartoznak, mert ettől válnak élőkké. Adventben mindinkább igyekszünk ilyen fényekké válni, de legyen ez az írás biztatásul mindenki számára, hogy a fényre, az olajra, a szeretetre, vagyis a készen létre nemcsak a naptári, hanem az örök Adventben van szükség. Ennek jegyében a kültelki egyházközség apraja-nagyja adventi összefogásról tett bizonyságot, amikor a felkészülési időszakban különböző tevékenységekbe fogott, amelyek részben már hagyományosnak minősülnek, részben pedig hagyományteremtő céllal szerveződtek.

Évek óta a nőszövetség mézeskalácsokat készít, amellyel a szentesti gyülekezet minden tagját illetve a Pitypang óvoda gyermekeit örvendeztetik meg egy igei üzenet kíséretében. Az idei esztendőben 900 csomag készült, mintegy 2700 darab, amelyeket több napon át sütöttek és csomagoltak. Mindeközben a presbitérium sem tétlenkedett, hiszen ők sem maradtak otthon. Amíg asszonyaink és gyermekink formáltak, cukroztak, addig a férfiak az idei esztendőben kolbászt töltöttek, káposztát savanyítottak illetve vacsorát készítettek, amelyet a tevékenységek végeztével már közös beszélgetést, előkántálást követően jóízűen fogyasztottak el, felidézve a régi szép időket, amikor András napját követően elkezdődtek a hagyományos torosvacsorák, amelyek mindig a meghittséget és a családi összetartozást erősítették. Gyermekeink és ifjúink külön tevékenységgel készültek. Ők adventi díszeket, koszorúkat, kopogtatókat és kisebb csokrokat készítettek, míg óvodásaink különös képeslapokkal rukkoltak elő. Mindegyik tárgy külön céllal készült Advent harmadik vasárnapjára illetve az azt követő karácsonyi vásárra, hiszen a Pitypang óvoda kis- és nagy csoportja karácsonyi műsorral érkeztek az istentiszteletre. Őket Erdei Brigitta, Elek Réka, Szabó Evelin és Kosotán Andrea óvónők készítették fel, de természetesen az eseményen ott voltak a szeretett nevelőik Ilonczai Aliz tiszteletesasszony és Nagy Mária, akiknek öleiben ezúttal is nyugalmat találhattak a kicsinyek.

Az igehirdetés alapigéje Ézsaiás próféta szavát idézte a 45. rész 11. versét: „Kérdezzétek meg a jövendőt tőlem, fiaimat és kezeim munkáját csak bízzátok reám!” Adventben, év vége felé bizony sokan fölteszik a kérdést: Mit hoz a holnap? Mit hoz a jövő? Egy olyan korban, amikor a kicsiny Júda a két nagy birodalom, Asszíria és Egyiptom közé ékelődve élte bizonytalan sorsát, Isten világos választ adott, még akkor is, amikor az ember hűtlen lett hozzá. Ne forduljatok el tőlem, ne legyen rajtam kívül más isten, és én életet adok nektek. Az istentiszteletet követően karácsonyi vásárra került sor, amikor egy forró csoki vagy tea és vásárlás mellett, még el lehetett beszélgetni.

Másnap a „Küldtelek” közösségépítő találkozások eseményen újra együtt lehettek a gyülekezet és a vendégségbe érkezők tagjai. Az előadó Póti Eduárd János, a Szatmárnémeti Református Gimnázium igazgatója volt, aki Magdalai Mária adventjéről beszélt. Az igazgató az advent három értelméről szólt dr. Nagy Gábor István presbitert idézve az előadás bevezetőjében: Az első Jézus születése, amiről az evangéliumok számolnak be, a második Jézus újbóli eljövetele, ami az ítélet napján fog bekövetkezni, míg a harmadik Jézus szívbéli befogadását hangsúlyozza. Utóbbi nem köthető időponthoz, ez az „ember állandó adventje, amikor keresi Istent, ismerkedik Vele és minden igyekezetével az Ő útján jár.” Magdalai Mária személyére nagyon sok „többletjelentés rakódott a keresztyén hagyományban,” amelyekről a Biblia nem számol be. Ő volt az, aki követte Jézust, aki gonosz lélektől és betegségből szabadult meg, ami már advent lehetett Mária számára, hiszen várta a gyógyulást, ami akkor következett be, amikor megismerte Megváltóját. Nagypénteken tanúja volt Jézus halálának, Húsvétkor feltámadásának hírnökévé válik, egyben megéli személyesen a krisztusi ígéret beteljesedését, hogy Ő nem maradt a sírban, hanem feltámadt. Ilyenné kell válnia az emberi várakozásnak is, ami csakis a Jézussal való személyes és élő kapcsolatban valósulhat meg. Az esemény második részében az Aurel Popp Művészeti Líceum és a Mircea Eliade Általános Iskola diákjai pásztorjátékot adtak elő felidézve a „kis Jézus” születését. Őket Mátyás Beáta és Zsombori Orsolya tanárnők készítették fel.

Várakozásunk ünnepi eseményei még nem értek véget, hiszen a szeretet vasárnapján, amikor a negyedik meggyújtott gyertya Keresztelő Jánost jelképezi, ifjú művészek – Nagy Máté, Gătina Albert, Weisz Eszter és Debrentin Katalin – fogják megörvendeztetni a gyülekezetet, hogy Szenteste közösségünk gyermekei és ifjúi tegyék bizonyságát a Krisztus születésének.

 

Vélemény, hozzászólás?