„Miközben ezekről beszélgettek, maga Jézus állt meg közöttük, és így köszöntötte őket: ”Békesség nektek!” (Lukács 24, 36)
„Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek; de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen.” (János 14,27)
Kedves Lelkipásztor és Gondnok Testvérem, Kedves Ünneplő Gyülekezeti Tagok!
Szeretettel köszöntöm a kedves testvéreket Nagypéntek és a közeledő Feltámadás Ünnepében. Egy olyan időszakban élünk, melyre mindannyian azt mondjuk, hogy nehéz. Ez pedig, fokozottan igaz, szűkebb értelemben Kárpátalja népére, tágabb értelemben pedig egész Ukrajna lakosságára. Pedig a világjárvány küzdelmes éveit követően, nem hittük volna, hogy lehet nehezebb és kilátástalanabb. Sokan azt mondták, csak ezen legyünk túl, aztán könnyebb lesz! A járvány időszaka véget sem ért és kitört országunkban a háború. Emberek ezrei indultak el, maguk mögött hagyva mindent, hogy megkeressék azt a helyet, ahol béke és nyugalom van. Családok szakadtak szét, mert a férjet, az édesapát, a családfőt nem engedték ki az országból. Minket is érzékenyen érintettek ezek a pillanatok, amikor a határátkelőnél önkéntes szolgálatot teljesítve, végignéztünk egy-egy ilyen fájdalmas búcsút, ahogyan az édesapa elköszön családjától, a feleség tétován áll, mert nem tud elindulni, a gyerekek pedig nem értik, hogy édesapjuk miért nem megy velük. Könnyek a családtagok arcán és könnyek a mi arcunkon is, mert ezt nem lehet közönyösen és érzéketlenül elhordozni. Aztán a több órás várakozás alatt, voltak, akik felbátorodtak, odajöttek és beszélgettek, megkérdezték, hogy mi ezt miért tesszük? Elmondtuk, bizonyságot tettünk előttük, hogy azért, mert nekünk van egy Szabadító Urunk, Aki mindent megtett értünk, Akitől mindent megkaptunk! Mi ezért szolgálhatunk közöttük. Természetesen mi is megkérdeztük, hogy honnan jönnek és hová tartanak? A válaszuk első része egyértelmű volt, egy háborús övezetből, a másik rész már bizonytalan, mert sokan nem tudták, hová mennek, merre tartanak! Lelkipásztorként megdöbbentem és elgondolkodtam a válasz hallatán. Lelki téren, te tudod, kedves testvérem, hogy honnan jössz és hová tart az életed? Felismerted-e azt, hogy örök életed, békességed csak a Feltámadottal lehet? Ha Ő hiányzik életünkből, minden felborul! Ha Ő nincs jelen, ott úrrá lesz a félelem, teret hódit a kilátástalanság, az aggodalom, a lelkekre rátelepszi a békétlenség. A tanítványok is hiába voltak együtt, nem volt békességük, mert féltek! Ekkor Jézus maga állt meg közöttük és ezt mondta: „Békesség nektek”. Ő elhozta, odaadta a tanítványoknak azt, amire–akire szükségük volt, Önmagát. Ő az Aki „Szenvedett egyszer a bűnökért, az Igaz a nem igazakért, hogy Istenhez vezessen minket, miután halálra adatott test szerint, de megelevenített Lélek szerint.” (1 Péter 3,18)
Legyen velünk, legyen életünk-életed Ura, a Békesség Fejedelme!
Szeretnék áldott Nagypénteket és Feltámadás Ünnepet kívánni, minden kedves testvérünknek, úgy egyházmegyénk vezetői, lelkipásztorai, és családom nevében. Az Úr áldja meg a testvéreket. Köszönünk minden támogatást, minden szeretetteljes adományt, minden elmondott imádságot, melyet értünk tettek meg. Az Úr áldja meg életük. Köszönjük az egyházmegye vezetőinek, az egyházközségek lelkipásztorainak, gondnokoknak, diakónusoknak, a családoknak, az áldozathozatalt és önzetlen segítséget. Kérem a kedves testvéreket, továbbra is kitartóan imádkozzanak értünk, hogy Isten vessen véget a háborúnak, mert Őneki van hatalma rá! Legyen ma is számunkra a legfontosabb Feltámadott Urunk bátorító szava: „Békesség nektek!” (Lukács 24,36/b)
Testvéri köszöntéssel és Krisztusi szeretettel Hunyadi Attila esperes-lelkipásztor.
Kárpátalja/Péterfalva, 2022. április 12.