Kezdőlap / Egyházmegyei hírek / Szeles Emese: Legyőzve a szürkeséget

Szeles Emese: Legyőzve a szürkeséget

A hajnal első sugarai megpihennek arcomon, miközben a megszokott úton ballagok, a megszokott hangulatban, a fáradtságtól kicsit mámorosan, mégsem rosszkedvűen.

Sokan járnak az utcán, a kedvetlenség szinte tapintható. Világom figyelem, s próbálok megfejteni ezernyi sorsot, az egyhangú arcok láttán, pár gondolatnál tovább azonban nem jutok. Szemeim most egy fiatal lányt látnak, kinek tolószékét édesapja vezeti világméretű szeretetével. A lány tekintete, mint kiélezett nyíl hasít belém, szeme fényében boldogság ragyog, s tudom ez életérzés, nem csupán múló, napi öröm. Helyzete ellenére hála él törékeny testében, ajkán fiatal mosoly ül, mely az örök reményt hirdeti. A másodperc megfagyott, s nekem úgy tetszett, mintha hosszú percekig álltam volna e kitartással teli kis csoda előtt, pedig csak egy pillanat volt az egész, mégis amit kaptam az felbecsülhetetlen. Lépteim lelassulnak, gondolataim szanaszét, szemeimet könny áztatja, s lelkem végtelenül hálás ezért a pillanatért. Egy átlagos reggel s egy megszokott út, melyen egy élő csoda életet pislogott megfáradt lelkembe.

Élete felett tucatnyi felhő ütött tábort, de ő legyőzve a szürkeséget szüntelenül a Napot figyeli, s annak fényét szívében hordozza.

Szeles Emese

Szóljon hozzá