Ünnepi hangulat, megható pillanatok és a búcsú közeledtének csendes felismerése hatotta át péntek délután a Szatmárnémeti Református Gimnázium végzőseinek szalagtűző ünnepségét, amelynek ezúttal a Filharmónia adott otthont.
Forrás: szatmar.ro
Az esemény minden esztendőben kiemelt helyet foglal el az iskola életében, hiszen ezen a napon a tizenkettedikes diákok jelképesen is a felnőtté válás küszöbére lépnek: ruhájukra felkerül a nagykorúságot jelképező szalag, amely egyszerre utal az elmúlt évek emlékeire és az előttük álló útra.
Az ünnepség a végzős osztályok bevonulásával vette kezdetét. Az énekszóval kísért belépő már az első percekben megteremtette azt az emelkedett hangulatot, amely végigkísérte az egész rendezvényt. A szülők, pedagógusok és diáktársak előtt ekkor vált igazán kézzelfoghatóvá: a középiskolai évek hamarosan lezárulnak, és a búcsú ideje már nincs messze. A meghatottság sokak szemében könnycseppek formájában is megjelent, hiszen a szalagtűző az első olyan állomás, amikor a végzősök szembesülnek azzal, hogy életük egy meghatározó szakasza hamarosan véget ér.
A jelenlévőket elsőként Varga Szilárd Csaba iskolalelkész köszöntötte, aki beszédében a nap jelentőségét hangsúlyozta. Mint fogalmazott, a szalag egyszerre jelzi valaminek a lezárását és egy új, ismeretlen, ugyanakkor lehetőségekkel teli időszak kezdetét. Külön köszönetet mondott a pedagógusoknak az elmúlt évek türelméért és elhivatottságáért, valamint a szülőknek azért az áldozatos munkáért és szeretetért, amely nélkül a diákok nem jutottak volna el idáig. A végzősökhöz szólva kiemelte: a kis selyemszalag nem csupán dísz, hanem a közös élmények, barátságok és a közösséghez tartozás jelképe is, amely a jövőben is emlékezteti őket gyökereikre.
Az ünnepi gondolatokat dr. Király Lajos, a Szatmári Református Egyházmegye esperese folytatta, aki János evangéliumának ismert sorával – „Én vagyok az út, az igazság és az élet” – köszöntötte a jelenlévőket. Beszédében három fontos üzenetet fogalmazott meg a szalagtűző kapcsán: a visszatekintés lehetőségét az eddig megtett útra, a jövő felé mutató célok kijelölését, valamint annak felismerését, hogy a diákok mögött egy támogató közösség áll, amely a későbbiekben is elkíséri őket. „Nincs más hátra, mint előre” – zárta gondolatait, Isten áldását kérve a maturandusokra.
Ezt követően Póti Eduárd iskolaigazgató egy személyes hangvételű visszaemlékezéssel kezdte köszöntőjét. Felidézte saját szalagtűzőjének emlékét, hangsúlyozva, hogy az idő múlása teszi igazán értékessé az ilyen alkalmakat. Kiemelte: a végzősök most a gimnázium nagykorú közösségének tagjaivá válnak, ami egyben felelősséget is jelent. Ugyanakkor arra hívta fel a figyelmet, hogy bár az iskola hamarosan elengedi a diákok kezét, mindig tudniuk kell, hogy életükben van egy biztos kapaszkodó. Beszéde egyszerre szólt a büszkeségről, az elengedés nehézségéről és az előttük álló feladatokról.
A beszédeket követően a XI. osztályos tanulók műsora következett, akik énekekkel, zenével és személyes üzenetekkel búcsúztatták végzős társaikat. A hangulatot tovább erősítették a XII. osztályok videós összeállításai, amelyek humoros és megható pillanatokon keresztül idézték fel az együtt töltött éveket, a közös élményeket és a diákélet emlékezetes mozzanatait.
Az ünnepség csúcspontját a szalagtűzés jelentette. A három végzős osztály tanulóit név szerint szólították a színpadra, ahol a XI. osztályosok feltűzték ruhájukra a felnőtté válást jelképező szalagot. A meghitt pillanatot közös éneklés követte, majd sor került a staféta átadására is: a végzősök jelképes üzenetekkel ellátott pólókat adtak át fiatalabb társaiknak. Az olyan szavak, mint a szeretet, hűség, becsület, szelídség vagy összetartozás nemcsak értékeket, hanem felelősséget is közvetítettek a következő generáció felé.
Az ünnepség végén két búcsúbeszéd hangzott el: a XI. osztályosok nevében Ilonczai Zsófia, míg a végzősök részéről Ferenczi Dóra szólt a közönséghez. A személyes hangvételű gondolatokat hosszan tartó taps követte, az eseményt pedig két közös ének zárta.
A szalagtűző ünnepség idén is méltó módon emlékeztette a jelenlévőket arra, hogy az iskola nem csupán tudást ad, hanem közösséget is teremt.
