Kezdőlap / Egyházmegyei hírek / Rendhagyó Bocskai Nap Szárazberken

Rendhagyó Bocskai Nap Szárazberken

 

„Hitünknek, lelkiismeretünknek és régi törvényeinknek szabadságát minden aranynál feljebb becsüljük” — a magyarok Mózeseként is emlegetett Bocskai István erdélyi fejedelem gondolatának jegyében ünnepeltek Szárazberken, rendhagyón és látványosan.

Vasárnap tizenharmadik alkalommal rendezte meg a Szárazberki Református Egyházközség és a Hármashatár Egyesület az idén több szempontból is rendhagyó Bocskai Kulturális Napot — a járványhelyzet miatt kis csúszással, augusztus eleje helyett szeptember derekán. És szintén a járványhelyzet miatti szigorítások okán elmaradt a Bocskai Nap egyik legnagyobb jelentőséggel bíró s a hármas határ vidékének lakói által leginkább várt momentuma: a Szárazberek és Garbolc közötti alig 2 kilométeres út féltávján most nem mozdult el a két hatalmas betontömb, hogy megnyissa a Keleti Kaput s vele az országhatárt. Ám nem csak a határnyitás — amelynek nem is gyakorlati, mint sokkal inkább eszmei jelentősége van —, a garbolci barátok, rokonok látogatásának elmaradása miatt volt rendhagyó a mostani rendezvény, hanem mert a szervezők a program összeállításakor igyekeztek minden, eddig közkedvelt eseményt felsorakoztatni, kezdve a lovas szekeres/traktoros felvonulástól a mini néptáncfesztiválig.
Az ünnepség a református templomban kezdődött, ahol nt. Higyed János lelkipásztor az Ószövetség soraira építette prédikációját: „’Csak vigyázz magadra, és őrizd jól a te lelkedet, hogy el ne felejtkezzél azokról, a melyeket láttak a te szemeid, és hogy el ne távozzanak a te szívedtől teljes életedben, hanem ismertesd meg azokat a te fiaiddal és fiaidnak fiaival.’ Ez lenne a mi feladattunk is. Mire kell vigyázni? Az igére, Isten beszédére — úgy, amint az írva vagyon. Azaz sem hozzátenni, sem elvenni belőle nem szabad, mert mindig baj volt, ha tódítottak (hozzátettek) vagy elhallgattak. Isten népeként azok, akik eltűrik, hogy tódítsanak, lódítsanak, pusztulásra vannak ítélve. ‘Isten szava megáll mindenha, nem dönti meg senki hatalma’ — elvesznek, akik idegen istenek után futkosnak, mert Isten szava a friss forrás, a többi pocsolya. Kell-e még az ősség Istene? Történelmünk folyamán sokszor kiáltottunk Istenhez, a magyarok Istenéhez, Bocskai István fejedelem mindennap hozzá kiáltott, így kormányzott, így kért bölcsességet. Amikor Bocskaira emlékezünk, arra az emberre emlékezünk, aki Isten kegyelméből az Erdélyi Fejedelemséget létrehozta; akit a magyarok Mózesének neveznek, arra az emberre, aki a reformációért legtöbbet tevő politikusok egyike volt — és akinek ezért Genfben a reformáció emlékműve egyik szobra az ő alakját őrzi, az alatta lévő felirat pedig az egyik jelmondata: ‘Hitünknek, lelkiismeretünknek és régi törvényeinknek szabadságát minden aranynál feljebb becsüljük.’ Hit, lelkiismeret, régi törvények szabadsága — ezt támadják ma is azok, akik meg akarják támadni Isten népét. Mi azonban megmaradást és igaz feltámadást vigyünk szívünkben: ‘Vigyázz magadra, és őrizd jól a te lelkedet!’” — fogalmazott.
A prédikációt követően házigazdaként Ilonczai Zsombor lelkipásztor köszöntötte az egybegyűlteket — köztük kiemelten a Református Lelkészkórust, amely Higyed Gyöngyi karnagy vezetésével szolgált az istentiszteleten —, örömének adva hangot azért, hogy ha nem is úgy, mint az elmúlt 12-t, de megünnepelhetik a tizenharmadik Bocskai Kulturális Napot. Mint mondta: „Egy héttel ezelőtt Zajtán ünnepeltünk, s bár sajnálom, hogy most nem a garbolci református templomban vagyunk, ahogy eddigi rendezvényeinken, ‘de jó nekünk a múltba tekinteni, hogy bátor jövőt adjon’.
A templombeli áhítat zárómozzanataként a kegyelet koszorúit és virágait helyezték el Bocskai István mellszobránál — amelyet anno nem véletlenül állítottak fel a templomkertben, ugyanis 1606 januárjában Szatmár vármegye nemessége Szárazberken találkozott a fejedelemmel, s ajánlotta fel neki szolgálatait, az eseményt pedig a templom szószéke alatt latin nyelvű tábla jelzi. Köszöntőjében Lengyel István lázári polgármester is arra emlékeztetett: „Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent, és munkálkodhass a jövőn! A szárazberkiek 2003 őszén szobrot állítottak Bocskai fejedelemnek, mintegy igazolandó, hogy végrendelete szellemében 400 év után is itt vagyunk. Illesse tisztelet mindazokat, akik e nemes célért fáradoztak, kiemelten Illés Istvánt, és illesse tisztelet Ilonczai Zsombor lelkiásztort is, aki a szoboravatás után pár hónappal, 2004 tavaszán érkezett Szárazberekre, s akinek fáradhatatlan munkája nyomán emlékezünk a mai napig.”
A rendezvény a nagy népszerűségnek örvendő és igencsak látványos szekeres és traktoros felvonulással folytatódott: pattogó ritmusra táncoló pomponlányok vezették a menetet, őket a felvirágozott-szalagozott lovas szekerek követték, majd a lufis-szalagos traktorok szinte végeláthatatlan sora, kezdve a 16 lóerős „kislepkéktől” a 82, 105, 125 és 165 lóerős monstrumokig. A felvonulás végén mindegyik jármű behajtott/begurult az iskolaudvarra, s csapott egy tiszteletkört, miközben Ilonczai Zsombor lelkipásztor röviden bemutatta a lovat/traktort, évjáratukat s természetesen a gazdájukat, pontosítva azt is, hány évesen ültek először bakra/traktorkabinba — a legtöbben már „pujakorban”, kiskamaszként megtanulták az irányítás csínját-bínját, szüleiknek segítve a mezőgazdasági munkákban. A lelkes nézősereg nem kivételezett, ugyanolyan hatalmas tapssal és ovációval köszöntötte Matyit, Bellát, Szorinát, a 37 éves Yanmart, az évtizedekkel fiatalabb Isekit, a Belarusokat, a Same-et, a New Hollandokat, John Deere-eket és a 2019-es, Transformer-szerű Deutz Fahrt, melyek kabinjaiból hol vidám gyerkőcök, hol a sofőr szívéhez közel álló ifjú hölgyek integettek vissza. A parádés felvonulást követően Béres Antal jelenlegi alpolgármester és polgármesterjelölt nyitotta meg az idei Bocskai Kulturális Napot, hangsúlyozva: vegyünk példát mi is Bocskairól, törekedjünk a megbékélésre, és ne hibáztassunk senkit, ha nem úgy alakulnak a dolgok, mint ahogy szeretnénk. Köszöntője után valóságos mini néptáncfesztivál kezdődött, nemcsak a nézők, de a táncosok nagy örömére is, hiszen ezen a nyáron nem volt lehetőségük bemutatni tudásukat, majd váltott a ritmus a berki Fekete Angyalok és zumbázó hölgyek jóvoltából, a vidám hangulatú, jóízű beszélgetésekben bővelkedő nap pedig hagyományosan lampionfelengedéssel zárult.

Szabó Kinga Mária

Szóljon hozzá