Kezdőlap / Egyházmegyei hírek / Prédikál a politikus?! – Beszélgetés Molnár Róberttel

Prédikál a politikus?! – Beszélgetés Molnár Róberttel

Egy évvel ezelőtt Szatmárnémetiben, a csak Róla szól nevű evangelizációnk egyik szolgálattevője Molnár Róbert, Kübekháza polgármestere volt. Igen! Prédikált egy politikus, de ő maga azt a biztatást kapta az egyik lelkipásztortól, hogy inkább egy politikus prédikáljon, mint egy lelkész politizáljon! Az utóbbi hónapokban is többször hallottam az ún. „Molnár Róbert jelenségről”, kíváncsi voltam, maga az érintett, mit szól ehhez a megnevezéshez. Egyházról, politikáról, tékozló fiúról, protestáns szemléletmódról beszélgettem vele, melyre őszintén, nyíltan válaszolt, ahogy azt tőle megszokhatták. 

A reformáció korát Heltai Gáspár úgy írja le, hogy Erdélyben tél túl villámlani kezdett az igehirdetés. Ennek alapján a reformáció evangelizáció, igehirdetés, ami villámlik, tehát egy jelenség. Sokan Molnár Róbertet is egy jelenségnek tartják, igaz ez nem mindig pozitív felhanggal történik.

Mit tesz Molnár Róbert, hogy jelenségnek tartják?

Nem szeretnék jelenség lenni, ezért nem is teszek érte semmit. Jézus Krisztus 13 évvel ezelőtt lehajolt hozzám, értem, kiemelt a pusztulás verméből. Azon a napon azt mondtam neki, innentől kezdve téged akarlak szolgálni. Ezt igyekszem tenni a hétköznapokban magánemberként és politikusként is. Az egyházra, a hívő népre nézve szomorú, ha jelenségnek tartják azt, ha egy politikus evangelizál. Ennek természetesnek kellene lenni, hisz “mandátumunk” nem feltétlenül egyházon és gyülekezeten belülre szólnak, hanem széles e világra.

No, de egy politikus? Hogyan tudja lebontani azt a falat, amit az előítéletek hoznak? Mi válaszol arra megjegyzésre, hogy nekem éppen egy politikus, ne prédikáljon!

Konkrétan azzal, hogy “ne prédikáljon nekem egy politikus”, nem találkoztam. Azt talán még elfogadják. A tartalmat és az üzenetet illetően viszont elég sok támadást kaptam. Tény hogy egy atipikus út az enyém, nem is értem, hogy mit akar ezzel az Úr, de afelől biztos vagyok, hogy mint prédikáló kő, ez a feladatom. Látható, hogy az egyház ilyen-olyan, félő hogy emberi megfontolásból nem beszél a társadalmat érintő lényeges kérdésekről, amelyről nekem beszélnem kell. Tudom, hogy ez nem népszerű sokszor, de a felelősség ezt diktálja.

Molnár Róbert története a tékozló fiúéhoz hasonlít? Duzzog a nagyobbik testvér?

Az én történetem nem a tékozló fiúéhoz hasonlít, hanem maga a tékozló fiú története. A nagyobbik testvért nagyon kell szeretnünk, imádkozni kell érte, hogy ne természetesnek vegye az Atya közelségét, hanem kegyelmi ajándékként minden terhével, nehezével és örömével együtt. Legyen benne hálatelt szív, és emésztő szeretet mindenki irányába.

Általában hívő lelkészek hívják meg szolgálni. Azaz az igazságot ők is eltudnák mondani. És el is mondják. Akkor miért hívják Molnár Róbertet? Mi újat hoz az ön szolgálata? Esetleg port kavar, felkavarja az álló vizet?

Azt mondta egy lelkész barátom, hogy a nép úgy gondolja, bennünket, lelkészeket azért fizetnek, hogy ez legyen a dolgunk, de neked nem ez a dolgod. Az utóbbi időben kapok olyan információkat, hogy több helyen le vagyok tiltva. Minden bizonnyal azért, mert eddig még mindenütt ahol szolgáltam megmozdult az állóvíz. A bűnt akkor is bűnnek kell nevezni, ha emiatt betörik a fejünket. Mire jó a hitünk, ha nem alkalmazzuk azt a gyakorlatban?

Ön igazi protestáló protestáns! De ugye a hit nemcsak NEM-ekből áll?

Jézusra kell mindennap szavaznom, és Őt követnem. Igent mondani mindarra, amire Ő is igent mondana, és nemet arra, amire Ő is nemet mondana. Amikor megtértem, és elém tettek egy szerződést, megkérdeztem: Jézus, te ezt aláírnád? Addig nem tettem semmit, míg nem az igéből megértettem a teendőmet. Nagyon fontos, hogy élő kapcsolatban legyünk Istennel. Nincs hibernált hit. Sokan elmondják, hogy X éve megtértek, de kialudt a tűz. Ezt a tüzet mindennap kell táplálnunk, és vágyakoznunk kell arra, hogy Jézus minél mélyebbre evezhessen velünk. Csodálatos, amikor a csendességemben megbeszélhetem vele a dolgaimat. Azt látom, hogy ez a bensőséges vágyakozás Isten iránt hiányzik az emberekből. Ha rítussá és gyakorlattá silányul a hit, ott előbb-utóbb kialszik a tűz.

A tűz akkor is alább hagy, ha tudjuk, hogy Jézus mit tenne, de a saját népszerűség, a gyülekezeti egység megtartása érdekében nem beszélnek olyan kérdésekről, amelyekről igenis kellene. Sok lelkész mondja el egy-egy szolgálatom után, hogy ha ezt ők mondanák el, nem sokáig maradhatnának lelkészek. Az igazság néha sértő, de jobb sértődötten leborulni Isten előtt, mint hazugságban a pokolra jutni. Óriási a keresztények felelőssége ebben! Nem altatásra kaptuk a kegyelmet, hanem az ébresztésre.

Vallásos,vagy vallás-károsult embereket ébreszt?

Vallásos katolikusként éltem a világi életemet. Országgyűlési képviselőként is arra voltam büszke, hogy egy misét sem hagytam ki. Büszke vallásosként ért utol Isten, amikor hirtelen minden összetört az életemben. Amikor megtértem, boldog voltam, hogy egy protestáns körbe kerültem, és hogy ez mennyivel másabb, mint a katolikus. A feleségem látta megtérésem után bennem a tüzet, és titokban úgy imádkozott: „Rejtsd el Uram férjem előtt az egyház nyomorát, nehogy meglássa és kiábránduljon már friss hívőként belőle.” Azóta látom. A feladat valóban a megkövült vallásos szívek lágyítása, de a pogányok felé való szolgálat is. Isten kinyitott nekem egy ajtót a világ fiai felé is. Jutalmunk, ha tehetjük, de akkor tegyük is.

És nem keseredik el soha? Az ellenszegülések és a “piros lapok” láttán?

Ha szabad azt mondanom, kifejlesztettem egy technikát. Ha jön egy támadás, egy percig vagyok hajlandó ezzel foglalkozni. Nem dédelgetem ezeket magamban, hanem egyből, még melegében szegezem azokat a keresztfára. Megbocsátok az elkövetőknek, és imádkozom értük. Nem cipelem magammal ezeket a terheket, mert terheltté válnék tőlük. Az ördög pedig ennek nagyon örülne. Ha már Molnár Róbert az Úré, nem tudunk vele mit tenni, hát akkor ráuszítunk embereket, akik miatt elkeseredik és már nem is lesz kedve szolgálni. Nagyon veszélyes, ha magunkhoz öleljük a bűnt. Kikel és egyre nagyobb lesz, és lenyom. Isten igazsága hatalmas erő a számomra, és én ennek szeretnék a részese maradni.

Istenre tekintek, mindennap felveszem a terheket és igyekszem hűségesen követem Őt. Ha ez nem tetszik embereknek, egyháznak az nem az én bajom.

Gondolom azért vannak jó visszajelzések is, máskülönben nem hívnák olyan sok helyre. Változnak az életek Molnár Róbert evangelizáció nyomán?

A magvetés a feladatom. Nagyon sok visszajelzést kapok a könyveim folytán és egy-egy szolgálat után. Dabason üzletemberek előtt tartottam szolgálatot. Emlékszem, kisírt szemekkel jött oda hozzám egy hölgy, aki megölelt és megköszönte, hogy megmentettem az életét. Nem értettem, hisz soha nem találkoztunk. Elmondta, hogy harmadik öngyilkossági kísérlete után volt, amikor egy hívő néni a kezébe nyomta az “Egy politikus, akit rabul ejtett Isten” című könyvemet, amely elolvasása után átadta életét a Krisztusnak. Az asszony ragyogott. A sok támadás közepette az boldogít, hogy sok száz, ezer olyan élet van, akikhez így vagy úgy, de eljutottak az Életre hívó evangéliumi üzenetek. Mindezekhez képest pedig minden más eltörpül.

Van visszaút a nagypolitikába?

Akit Isten hív, annak minden bizonnyal. Azt érzem, hogy tennem kell személyesen azért a nemzetért, amelyet szeretek. A magyar társadalom erkölcsi szintje a minimum alá süllyedt. Ámosz korában élünk, amikor mindent meghamisítanak. A mai politikában az a győztes, akinek ellensége holtan hever. Nem kellene ennek így lennie. A politikát Isten adta, a közjó szolgálatára és a nép gonoszok elleni védelmére. Mitől lenne jobb a világ, ha azok, akik képviselhetnék az isteni igazságot látványosan hátat fordítanak, és hagyják még a menthetőt is veszni. Magyar nemzetünk és a magyar társadalom számára egy új kezdetre van szükség, és az evangélium értékeit be kell emelni a közjogi gondolkodásba, amelyek nem valami farizeusi vallásosság, hanem olyan társadalmi értékek, mint az elesettek, árvák, özvegyek ügye, vagy mint a jogrend erkölcsi értékekkel való megtöltése. Igen, kellenek olyan politikusok, akik végre Krisztus evangéliumához méltóan szeretnének szolgálni. Odaálltam Isten elé, és azt mondtam neki: Itt vagyok Uram, engem küldj! Vállalom úgy, mint Eszter: ha elveszek, hát elveszek.

Van-e életigéje, vezérgondolata?

Nagyon szeretem a Bibliát, mindig az a legkedvesebb igém, amit éppen kapok. Van számomra viszont egy bibliai példaképem, Józsué. Nehéz, de csodálatos életút az övé. Józsué könyvében minden benne van, ami szükségeltetik ahhoz, hogy egy istenfélő ember hűséges tudjon maradni Urához, és teljesítse mindazt a földi küldetését, amelyre az elhívása személyesen neki szól. Ezért az egyik legfontosabb igém: Légy bátor és erős!

Rácz Ervin

Szóljon hozzá