Kezdőlap / csillagpont / Önmegtagadás Jézusért

Önmegtagadás Jézusért

Horváth Levente evangelizációs sorozatának utolsó része is kereste nyitott szíveket, vagy éppen feltárta azt, amelyik zárva volt. „Ne csak magyarázzam a csodát, hanem együtt ámuljunk a megszokhatatlanon” – kérte mindjárt az elején Istent a szolgálattevő.

A Márk írása szerinti szent evangélium 8. részének 34-től 38-ig terjedő versei alapján Jézus a következőket mondta a sokaságnak, a Csillagponton jelenlévőknek is: „Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem. Mert valaki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; valaki pedig elveszti az ő életét én érettem és az evangéliumért, az megtalálja azt. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? Avagy mit adhat az ember váltságul az õ lelkéért? Mert valaki szégyell engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzetség között, az embernek Fia is szégyellni fogja azt, mikor eljő az ő Atyja dicsőségében a szent angyalokkal.”

Ha nem a magunk helyén vagyunk, akkor szurkáljuk egymást, azaz ha nem tudjuk megtagadni magunkat Jézusért, megbántjuk a másikat büszke énünkkel – kezdte újabb konkrét üzenetét a prédikátor. Önmagunkat kell feladni! Ez azonban nem lehet kényszer, szabadon kell eljutni a felismerésig: nem tudom nem követni.

Minden embert eredetinek teremtett az Isten, örüljünk annak, akik vagyunk, ne koppintsunk, mert egyedi, helyettesíthető, de nem pótolható, szeretetett gyermekei vagyunk az Atyának. Isten adoptált bennünket az egyetlen természet szerinti fiáért. Ő nem megtalálja azt, aki szeretetre méltó, hanem megteremti. Nem tudsz olyan csúnya lenni, mint Jézus a Kereszten, őt bűnné tette Isten, hogy életed legyen. Ezért tagadd meg magad, ne kukázz a múltadban, vedd fel a keresztet és kövesd Jézust! Farizeusok, törvényeskedők, ítélkezők, buzgó mócsingok ne vegyék fel a keresztet. Bele fognak roppanni! Jézus megmutatta a kereszten az önmegtagadást. Addig ne gyakorolj lemondást, ameddig Őt nem látod. Augustinus imádsága a mienk is lehet: add meg Uram, amit parancsolsz és utána parancsolj, amit akarsz.

Pál apostol is túlbuzgó volt megtérése előtt. Amikor üldözte a keresztyéneket, szinte provokálta Jézust: ha tényleg Ő az Isten, akkor nem fogja hagyni, hogy így elbánjunk az övéivel – gondolhatta. Aztán a damaszkuszi úton farkasként üldözte a bárányt, aki egyszer csak megfordult és azt mondta: Miért kergetsz engem? Ennek a találkozásnak a hatására Saul Pállá lesz. Hogy lehet az, hogy nem üt vissza a bárány? Kérdezhette csodálkozva. A megdöbbenés éretté tesz.

Az előző rendszerben egy kommunista szekus vallató azt parancsolta a lelkész fogolynak, hogy mossa föl a padlót. Minden további nélkül felmosta, rabtársai gúnyolódásai ellenére is. Aztán mindenki legnagyobb megdöbbenésére, ezt megtette visszafelé is. A parancsnok kérdésére, hogy miért tette, ezt válaszolta: Én nem neked engedelmeskedem, hanem Jézusnak, aki ezt mondta: ha megkérnek, indulj el valakivel egy mérföld útra, menj el vele kettőre! Engem Ő már megszabadított, és azt üzeni, kedves parancsnok úr, hogy magát is szereti. Az elveszettet rajtam keresztül akarja megkeresni.

Mind a két zsebedet pakold meg! – szólt a képletes felhivás. A jobboldali zsebbe ezt tedd: Uram köszönöm, hogy az egész világot érettem is teremtetted! Ez akkor jusson eszedbe, amikor kétségbe esel. A balzsebedbe a következő üzenetet vidd: Porból vétettél és porrá leszel. Ezt akkor vedd elő, amikor elbízod magad. Ez egy igazi útravaló.

Kire van igazán szükségünk ezen az úton? Egyszer egy római patriciusnak volt egy szem fia, aki tékozolt és dorbézolt. Ugyanakkor volt egy húsz év körüli rabszolgája, Marcellus, aki példamutató, engedelmes életet élt, mindent megcsinált, amit ura parancsolt. Amikor a végrendeletet megírta az apuka, mindent a rabszolgára íratott és a fiára semmit. Azonban idővel megkönyörült rajta, és behívatta a szobájába, közölte vele a hírt, hogy mindent a rabszolgára hagyott. A fiú összeroskadt a hír hallatán. Az édesapa azonban még egy lehetőséget adott a fiának. Nem vonta vissza teljesen a végrendeletet, de hagyott egy esélyt arra, hogy valamit válasszon a fiú az atyai hagyatékból. Egy kis gondolkodás után felcsillant benne a helyes válasz: Marcellust választom! Tagadd meg magad, válaszd Jézust és benne minden a tied lehet!

Rácz Ervin
Fotó: Dimény András

Szóljon hozzá