“Képzeljük el, hogy egy színésznek csapnivalóan sikerül az egyik föllépése. Amikor hazamegy, és belenéz a tükörbe, azt mondja magának, hogy ma elég gyönge voltál, a képességeid alatt teljesítettél, többet is kihozhattál volna magadból. Mindez szomorúsággal tölti el. Ez jelenti az önértékelését. Az önbizalma valamennyire csökken, hiszen az este teherként nehezedik rá, nehezebb lesz a következő alkalommal a közönség elé állnia. Ám ezek után is gondolhatja magáról azt, hogy értékes ember, lehet megértő magával, és szerethet élni. Ez az önbecsülés. Tehát megjelenhet egy negatív tartalom az énképében, az önértékelésében előkerülhet egy negatív szál, az önbizalma egy kihívással találhatja szemben magát, miközben az önbecsülése pozitív marad. Erre érdemes törekedni.” Pál Feri: A szorongástól az önbecsülésig