Kezdőlap / Gondolatok / Nt. Kovács Sándor esperes karácsonyi köszöntője

Nt. Kovács Sándor esperes karácsonyi köszöntője

Ján.1: 14a

És az Ige testté lett és lakozzék mi közöttünk és láttuk az ő dicsőségét

Keresztyén Testvéreim, Karácsonyt Ünneplő Kedves Híveim! Mindnyájan azzal a kéréssel indultunk el advent kezdetén, hogy, Istenem adj nekem boldog megérkezést a Betlehemi jászol bölcsőhöz. A Gyermekre figyelve, a Gyermeket a szívünk bölcsőjébe befogadva, jertek együtt figyeljünk a karácsonyi örömüzenetre, hogy valóban boldog, békés megérkezésünk legyen. Nagyon megdöbbentő, hogy “az Ige testté lett” és nem tudom, érezzük-e, hogy amikor az ember megvakult ott az Édenben, Isten azért hagyott egy nyitott kaput. Hallani tudott még. Látni nem, de hallani igen. Olvassuk, hogy hallották az Úristen szavát, amikor hűvös alkonyatkor a kertben járt. Isten megkereste a didergő embert, az Ő engedetlensége miatt. Az embernek nyitva maradt ez az egy kapu: A hit hallásból van, a hallás pedig az igehirdetésen keresztül. Nem tudom, tudjátok-e ebben a pillanatban áldani az Urat, hogy hagyott egy nyitott kaput a bűn állapotában is, ezért tudtunk hozzá menekülni, tékozló fiúként. Volt egy nyitott kapu, ahol hallhattam Istennek az Igéjét. Szóltak a próféták, szóltak Istennek választott emberei. És a nép hallott, nem látott, de hallott.

.

Testvérem szeretném a karácsony üzenetét szíved hústáblájára ráírni: Isten egy második kaput nyitott. Az Ige Emberré lett, láthatóvá. Óriási dolog az, hogy Isten lejött a földre, testet öltött és láthatóvá lett. A következő kapun, a szemén keresztül is láthatta ez a világ Jézusban.  Bár tudnánk együtt örülni ennek a karácsonyi kapunyitásnak, hogy Isten lejött erre a földre és emberi szem számára láthatóvá lett, ott abban a kicsi Gyermekben. Testvérek ez a csoda, hogy láthatóvá lett a szem számára. “Az Ige testté lett és lakozott mi közöttünk.” A látható Ige Jézus Krisztusban.

Azt mondja az Ige, hogy “mi láttuk“. A tanítványok erről tesznek bizonyságot és János is azt mondja: “mi láttuk”. Kérdezem: mindenki látta akkor, amikor láthatóvá lett? Nem! Csak azok, akik elmondják, hogy mi láttuk.

Egy percig gondoljuk végig, hogy mit látott a világ karácsonykor? Egy szegény, fáradt, nyomorult asszonyt, aki szülni készült és nem volt hol. Egy agyonfáradt, agyonhajszolt férfit és egy gyermeket, akinek nem volt sehol helye. Ezt látta a világ. Látta az Ő dicsőségét? Nem, nem. De voltak, akik látták. A pásztorok látták. A bölcsek látták. Később Simeon látta. Anna látta. Hárman négyen mondhatták: láttuk! Testvéreim, álljunk mi is be a látók soraiba, mert csak így lesz karácsonyunk, nem is akármilyen, boldog, meghitt.

Később, ha Jézus életét végignézzük, gondoljunk arra, mit látott a világ? Egy vándortanítót, egy olyan valakit, aki hihetetlen dolgokat mond, és azt mondják, hogy törvénytaposó, – hiszen ezért feszítik meg. Olyan valakit, aki nem tartja meg a szombatot, állandó háborgás van körülötte, ahogy a világ látja Őt. Valakit, aki Istent Atyjának meri mondani

Most mégis azt olvassuk itt, hogy “Az Ige testté lett és lakozzék mi közöttünk és mi láttuk az Ő dicsőségét”. Mi most még nem látásban, hanem hitben élünk, de ahhoz, hogy meglássuk az Ő dicsőségét a második advent végén, lelki szemeinkkel meg kell, lássuk, hogy a betlehemi jászolbölcsőben, az” Ige testté lett „éretünk.

Mindig haragszom, amikor emberek azt mondják, ne minket nézzetek, az Urat nézzétek. Hát hogy nézzék az Urat? Hol lássák az Urat, ha nem az Övéiben? Ne utasítsd vissza, rajtad és rajtam akarják látni Krisztust. De csak azon lehet látni, aki látja Őt. Minden nap látja Őt, minden dolgában látja Őt. Aki nem magát keresi már minden eseményben, hanem Jézust.
Testvérem, ma karácsonykor megláthatod Őt, a betlehemi jászolban, s rajtad keresztül az éhező és szomjúhozó világ. Csak nyisd ki szemedet! Ámen.

Kovács Sándor

Lelkipásztor-esperes

 

Szóljon hozzá