„… menyed szülte őt, az, aki téged szeret, és aki többet ér neked hét fiúnál!” Ruth 4,15
Tudjátok mindnyájan, hisz láttátok az árulkodó jeleket: gyermeket várunk. Még néhány nap, talán óra, és itt lesz a csöppség, közös életünk második nagy, isteni ajándéka. Amikor két évvel ezelőtt megszületett az első gyermekünk, és a modern diagnosztikai eszközöknek köszönhetően tudtuk előre, hogy kislány, mindenki vigasztalt: nem baj az! Majd a második fiú lesz! Amikor megszületett, – sokan kételkedtek az ultrahang megbízhatóságában – és tényleg leány született, az újabb vigasztalások sorozata következett. (Sokat beszélgettünk erről akkori principálisommal, mentor lelkészemmel, aki ugyanígy járt, amikor a leánya megszületett, és ő sem értette, miért ez a sopánkodás?)
Amikor januárban kiderült, hogy érkezik a második gyermek, nagyon sokan biztattak: nem baj, ne búsulj, ez már fiú lesz. Az egyházmegyében több lelkészcsaládban is hozzánk hasonlóan boldog várásban élnek, még hecceltük is egymást: na lássuk! Be kell vallanom, ahol fiú van, leányt vártak, ahol leány, mint nálunk, fiúban reménykedtek. Azonban feleségem már az elején megmondta, – valami titkos anyai, női, isteni ajándék-ráérzés képessége lehet ez – leányt hord a szíve alatt. És amikor az ultrahangos vizsgálaton az orvos hosszas vizsgálgatás után megkérdezte, akarjuk-e tudni a születendő élet nemét, az igenlő válasz után ő is megerősítette az anyai megérzést.
Azóta számos-számtalan alkalommal vigasztalnak: nem baj az! Hoz az majd fiút a házhoz! Vagy majd a harmadik fiú lesz! És én nem értem ezt a sopánkodást! Apaként nem értem. Lányos apaként. Persze, történelmi korokat felidézve, antropológiai ismereteket előkutatva el lehet mondani: mindig a fiú volt az érték, segített, ő ment a mezőre, húzta az igát, már korán munkába lehetett állítani, és vitte tovább a nevet. Kellett a fiú, hogy megvédje a törzset, hogy ne szégyenüljön meg az apa, ha ellenséggel szól a kapuban (Zsolt 127,5).
Ám Ruth könyve az igazi, bibliai példája annak: kell a leány is! Sőt, talán fájó így kimondani, de Naomi semmit nem ér a fiaival! Meghalnak. Ők testileg, de hány esetben lelkileg hal meg a gyermek. Vagy teljesen elhal az édesanyjával összekötő kapocs. És akkor mit ér a fiú?
Naomi özvegy marad, és amikor a Naomi számára idegenből, a Ruth számára idegenbe érkeznek haza, ez a fiatalasszonynak mégsem idegen, hisz elfogadta anyósa otthonát, népét, Istenét egyaránt. És hűségéért, a pogány asszonyt, Isten házassággal ajándékozza meg. És az előző meghalt, eltemetett, elgyászolt házasság után érkezik egy új, amelyből megszületik a gyermek, Obed, Dávid király nagyapja. És amikor a zsidó „sógorházasság-törvény” értelmében, Naomi a saját unokáját tartja a kezében, megszólalnak a szomszédasszonyok: már nem Mára, keserűség a neved, hanem ismét Naomi. Hisz lányod van, lányt kaptál Istentől, aki többet jelent hét fiúnál, hisz unokával ajándékozott meg.
Többet ér neked hét fiúnál. És ez nem a lányos apák fanyar vigasza, hanem szentírási, szentlelkes üzenet, amely asszonyok, édesanyák, hívő emberek ajkát hagyta el. Hitbeli kijelentés, amely felismeri Isten ajándékozó kegyelmét.
Nem baj. Anyósom, bábaként sok hasonló eset mellett asszisztált emberként, anyaként. Amikor még nem volt ultrahang, csak a születés pillanatában derült ki: leány a megszületett gyermek. Volt olyan édesapa, aki emiatt négy napig nem is ment a kórház felé! Neki lány nem kell! Egy másik alkalommal, maga a szülő édesanya mondta ki gyermeke felett a halálos ítéletet: „…ez is lány? Óh, hogy döglene meg!”
Hogy baj-e, akár fiú, akár leány? A zsoltáros szerint az „anyaméh gyümölcse: jutalom” (Zsolt 127,3), a kisgyermek isteni ajándék. Ha fiú, ha leány, akkor is Isten ajándéka! Lelkészként, édesapaként, hívő emberként csak egyet tudok mondani: nem baj, mert ajándék-jellegéből fakadóan isteni csoda! Becsüljük meg a gyermekeket, vállaljuk őket, mert gyülekezeteinknek, közösségeinknek csakis így lehet jövője.
…………………………………………….
És tegnap, amikor a karomban tarthattam, ma amikor rám nyitotta a szemét, öröm volt megköszönni a Kegyelem újabb csodás ajándékát!
Varga Botond,
Kisbábony