Lelkileg felemelő és érdekességekben gazdag közösségépítő kiránduláson vettünk részt július 29-én, amikor Dr. Polgár István egyetemi tanár vezetésével megismerhettük Nagyvárad néhány történelmi, kulturális és vallási örökségét.
Szombat reggel hét órakor indult a buszunk a szamoskóródi református templom elől, majd néhány megálló után mind a negyvenhat személy elfoglalta a helyét a járműben. A szamoskóródi és dobrácsapáti híveken kívül még jelen volt néhány más településen élő családtag és barát, akik örömmel csatlakoztak hozzánk, többen nem először és remélhetőleg nem is utoljára.
Az indulás gördülékeny volt, hisz nem először vettünk részt közös kiránduláson ezzel a kis összeszokott csapattal. A buszon kellemesen elbeszélgettünk, ezért a több mint két órás út, igen rövidnek tűnt.
Első megállónk a Római Katolikus Püspöki Palota, a Székesegyház, és a Kanonoksor volt. A Dobrácsapátiból származó, Nagyváradon élő Dr. Polgár István örömmel vállalta az idegenvezetői feladatokat. Tőle megtudtuk, hogy a Székesegyház a legnagyobb barokk stílusban épült templom Romániában. A püspöki palota a bécsi Belvedere kastély kicsinyített mása, ezt Mária Terézia nem fogadta kitörő örömmel, de évekkel később egy hivatalos látogatás során megbékélt az építőkkel. A Kanonoksor érdekességei közé tartozik, hogy 253 méter hosszú, 56 pillérből áll és 10 épületet köt össze. Az építés több mint száz évig tartott, miközben a barokk jegyeket mindvégig megőrizték.
A következő állomásunk az Olaszi Református Egyházközség temploma volt, ahol Dénes István Lukács helyi lelkipásztor, egyházkerületi főjegyző, szeretettel fogadott minket, majd röviden ismertette a gyülekezet múltját és jelenét. Itt alkalmat kerítettünk egy rövid áhítatra és elcsendesedésre. Az ige Józsué 24, 10 -11 verseiből szólt: „Egy férfi közületek elűz ezret, mert az Úr, a ti Istenetek az, aki harcol értetek, ahogy megmondta nektek. Azért nagyon vigyázzatok magatokra, hogy szeressétek Isteneteket, az Urat!”. Az igemagyarázat központi gondolata az Isten iránti szeretet fontossága volt. Gyakran emlékeztetnünk kell magunkat, hogy szeressük az Urat, a mi Istenünket, nem hiába bátorított Jézus is erre. A rövid istentisztelet után megtekinthettük a gyülekezet múzeumát, ahol több különlegesség mellett megtalálható egy eredeti Váradi Biblia és Lorántffy Zsuzsanna kézzel hímzett terítője.
Innen utunk az ortodox zsinagógához vezetett, ahol a helyi közösség megengedte, hogy néhány percig részt vegyünk a szombatnapi ünnepükön. Megcsodálhattuk a műemléképületet kívül-belül, ugyanakkor a közösség egy tagja rövid ismertetőt tartott a gyülekezetről. A zsinagóga ismerős voltunk sokunk számára, hisz ikertestvérek a Szatmárnémetiben találhatóval. Ezt követően kívülről megtekintettük az ortodox Holdas templomot, a görög katolikus templomot és püspöki palotát, a Fekete Sas szállodát és a városházát, amelyet kevesebb, mint két év alatt építettek meg.
A sok látnivaló és sétálás után jó érzés volt betérni a Taverna étterembe, ahol barátságos hangulattal és finom ebéddel vártak ránk. Az ízletes ételek elfogyasztása közben megpihentünk kicsit, majd egy rövid fagylaltozás után elindultunk a nagyváradi várba. A máskor zsúfolásig teli várudvaron, a napokban történt nagy vihar miatt, csupán néhány ember lézengett, de ez egyáltalán nem szegte a kedvünk. Csodálattal néztük a várat, s annak falait, amelyek ezer év után is hirdetik a megmaradást.
A nap további részében jutott egy kis idő a szabadtevékenységre is. Volt, aki a városháza kilátójába ment fel, mások nézelődtek, sétáltak, játszottak és jókat beszélgettek.
Hálát adunk Istennek ezért a kirándulásért is, ahol ismét megtapasztaltuk, hogy jó nekünk testvéri közösségben élni.
