Kezdőlap / Egyházmegyei hírek / Meg kell térni! – Beszélgetés Péterfi Miklósné Katócz Terézzel

Meg kell térni! – Beszélgetés Péterfi Miklósné Katócz Terézzel

„Csak újjászületés révén juthatunk be abba az új emberi közösségbe, mely Jézussal vette kezdetét. Isten Fiának vére a mi szennyezett ádámi énünket is tisztává teheti. Az Istentõl született emberben egy új, felfelé mutató élet indult meg. A testi gondolkodás Istennel való ellenségeskedést hoz magával. Isten gyermekei viszont összhangban élnek mennyei Atyjukkal.” – vallja Péterfi Miklósné sz. Katócz Teréz, aki kereken 60 éves, 33 éve házas, négy lánya közül az egyiket éppen készül férjez adni. Jelenleg újságkihordóként dolgozik, de értékes üzeneteket hordoz és ad tovább életével. A Szatmárnémeti-Szigetlankai Református Egyházközség aktív tagja. Lelkipásztora Rácz Ervin, aki mérce-igehallgatóként tekint rá, és akiért sokat imádkozik, kérdezte, interjúvolta őt azért, hogy a 10 éves egységét ünneplő Magyar Református Egyházban egyszerű, élő hitű embert mutasson fel.

Honnan indult az élete, és hogyan talált rá Krisztusra?

Szatmár megyében, Szamosdarán születtem, május 21-én lesz ennek 60 éve. Regéczy Pál volt a lelkipásztorom, akit nagyon szerettünk, jó pap volt, mert be-be toppant az emberekhez. Nagyon sok emberrel találkozom ma is, akiről elmondható, hogy az ő vetése.

Nemcsak az egykori lelkipásztorhoz kötődik Terike néni, hanem a volt darai kántornőhöz még inkább.

Az édesanyám volt a kántornő. Hugom lelkipásztor lett. Nekem túl jó hangom nem volt, de én szerettem nagyon énekelni, és igyekeztem megtanulni az énekeket. Nálunk az volt a szokás, hogy végig énekeltük az énekeket, bármennyi versszaka is volt, mert volt idő. A 90. zsoltárt pl. végig énekeltük mindegyik versszakával, és azt én mai napi mindet tudom. Amikor például lekvárt főztünk, vagy hántáskor kinn az udvaron tevékenykedtünk, akkor nem feltétlenül bibliaórát tartottunk, hanem beszélgettünk és énekeltünk. Többször ilyenkor keresztanyámékhoz jött a tiszteletes, és énekeltünk, több szólamban. Sok jó hangú ember volt Darán, azok igy be-be társultak.  Én is úgy tanítottam a gyermekeimet az énekekre, hogy mentünk, szedtük a málét, és mire a soron végigmentünk, megtanultuk az éneket. Egyszer megszámoltuk férjemmel, mintegy 650 éneket tudok.

Férjével, Miklóssal

Aztán elkerült a szülőfalujából, hol folytatódott az életpályája?

A középiskolát Szatmárnémetiben végeztem, akkor is rendszeresen jártam templomba, aztán amikor felvételiztem a gyógyszerészetire Marosvásárhelyre, olyan családhoz kerültem, Visky Lídia apósáékhoz, akiknél akkor hallottam először, hogy meg kell térni. Otthon mi magunkat elég jó reformátusnak tudtuk, és nem gondoltuk, hogy még arra is szükségünk van. Ott vittek a Csiha Kálmán bácsi gyülekezetébe. Először azért imádkoztam, hogy ne térjek meg, mert akkor azt hittem, ez egyet jelent azzal, hogy áttérek egy neoprotestáns felekezetbe. Végül megértettem, hogy ez nem azt jelenti, hanem azt, hogy szükség nekünk újjászületni, megmaradva a saját felekezetben. Nem valaki által tértem meg, hanem imáim és bibliaolvasásaim során jöttem erre rá.

Megtudná mondani, hányszor olvasta végig a Szentírást?

Igy, hogy elejétől végig, egyszer sem, de például a Zsoltárok könyvét tudom szinte kívülről, amikor beteg voltam sokszor olvastam a Jób könyvét, az Eszter könyvét és a Mózes könyveit szeretem. A Jelenések könyvét, meg a kispróféták könyveit talán nem ismerem olyan jól.

Lányaival

Telik el úgy nap, hogy ne nyissa kis a Szentírást?

Neeeem! (mondta kissé felháborodottan, majd elővette bizonyítékként a táskájából a nagyitóját, amivel olvasni szokta a Bibliát és más könyveket)

Mivel tudná ajánlani a nem bibliaolvasó embereknek, hogy olvassák naponta a Szentírást?

Tudakozzátok az írásokat, mert abban van a ti életetek! Amikor megszületünk, szükségünk van levegőre, meg táplálékra. Az imádság a levegő, az Ige a táplálék.

Van életigéje?

“Mert a hegyek eltávoznak, és a halmok megrendülnek; de az én irgalmasságom tőled el nem távozik, és békességem szövetsége meg nem rendül, így szól könyörülő Urad.”

(Idézte az Ézsaiás könyve 54. részének 10 versét, elcsukló és élettapasztalattal telt hangon) Erre szoktam úgymond hivatkozni Istennek, amikor bajban vagyok.

Az egyetemi tervek nem sikerültek, mi történt azután?

Édesapám rögtön beállított dolgozni, nyolc évet dolgoztam azt követően a szatmárnémeti „Ipsuic”-ban. 1986-ban mentem férjhez. Férjemet Horváth Levente, a Bonus Pastor Alapítvány vezető lelkipásztorának esküvőjén ismertem meg. Visky Feri bácsiékhoz rendszeresen jártunk bibliaórákra, mostmár ezt szabad mondani, hiszen éppen a szigetlankai gyülekezetben, gyülekezetemben ünnepeltük az áldott emlékű lelkipásztor születésének száz éves évfordulóját.

Négy lánya. Balról jobbra: Ágnes, Anna, Petra, Zsuzsa

Miklós férjével együtt 33 éve házasok, elmondható mostmár így: négy leánygyermeket sikerült felnevelni.

Ezek közül az egyik (Zsuzsa) szombaton megy férjhez. Nagy öröm van a családban. Megáldott az Isten szépen velük, mert szófogadók, igyekeztem az Isten félelmében nevelni őket. Lányom esküvőjén szombaton azt fogom mondani neki a tánc helyett: fontos az, hogy Jézus ott legyen a menyegzőn, akitől azt kérem, hogy „az ő életük vizét változtassa borrá.” És majd továbbadom azt az éneket is, mely így fogalmaz: „Kétféle életút lett ma eggyé, Két drága koszorút teszünk Urunk elé, Ő drága szent keze, fonja egybe majd, Őbenne két élet most egy virágot hajt.”

A lelki lélegzetvétel alapja az imádság. Terike néni sokat imádkozik sokakért. Fel lehet sorolni azokat a rétegeket, akikért szól az ima? Honnan ez a másokért végzett imaszolgálat?

Egyik lelki vezetőmnek, Szilágyi Sándor bácsinak mondtam egyszer, hogy sokszor nincs mit csináljak. Ő akkor mondta, hogy az egy szolgálat, ha valakiért imádkozok. Olyan ember voltam, aki sokmindent észrevett, és sokat kritizált másokat, nagy vehemenciával. És ekkor azt mondta Sándor bácsi, hogy Isten nem azért mutatja meg nekem ezeket a hibákat, hogy kritizáljam, hanem azért, hogy imádkozzam a hibák eltünéséért. Ekkor kezdtem el azokért imádkozni, akikben megláttam a hibát. Amikor egyik gyermekemet vártam, veszélyeztetett terhes voltam, az egyik doktornő akkor sokat segített rajtam. Kérdeztem, hogy mivel hálálhatnám meg, s akkor azt mondta, hogy cserében imádkozzak a Pro Vita Hominis Társaságért, akik magzat és életvédő tevékenységeket folytatnak, s ugyanakkor imádkozzak azokért a gyermekekért, akiket nem akarnak. 1993 óta rendszeresen imádkozom értük. Elég sok gyermek megszületett már, akikért imádkoztam. 2005-ben egy evangélikus konferencián említették azt, hogy meghalt kábítószer túladagolásban egy lány. Akkortól imádkozom azért, hogy a fiatalok között ne terjedjen a kábítószer. Minden vasárnap este 10 órakor azért imádkozom, hogy bukjanak le a dílerek. Hiszem, hogy az imádságaink hatására azóta, sokan lebuktak, mindig örömmel olvasom a „nagy fogásokról” szóló híradásokat. Ugyanakkor minden pénteken este virrasztva imádkozom reggelig, ilyenkor imádkozom a tiszteletes úrért, azóta egybe esnek a prédikációk az én gondolataimmal, imádkozom a fiatalokért, a családomért, és sok mindenkiért.

Akkor, amikor valami miatt nem tudunk aludni, használjuk ki azt az időt arra, hogy imádkozzunk!

Vagy, ha kell várni valakire, vagy valamire, imádkozzunk! Amikor látogatóként, vagy éppen betegként benn vagyok a kórházban, mindig erre buzdítom a türelmetlen beteg társaimat is.

Együtt a család

Május 21-én, az újra egységes Magyar Református Egyház 10 éves évfordulója előtt egy nappal ünnepli a 60. születésnapját. Isten éltesse örökké!

Na ez a legfontosabb! Örök élet.

Még egy kedves éneket idézzen, amit akkor is szívesen fog magában vagy hangosan énekelni?

Énekeskönyvünkben ez a 459. ének: „Áldó hatalmak oltalmába rejtve Csak várjuk békén mindazt, ami jő. Mert Isten őriz híven reggel, este, Ő hű lesz, bármit hozzon a jövő.”

Rácz Ervin

A “nagy” családban, a szigetlankai gyülekezetben, a nöszövetségi tagok között

Szóljon hozzá