Március 17-én, a délelőtti istentisztelet keretén belül megemlékeztek az 1848-as forradalom hőseiről a Józsefházi Református Egyházközségben. – tudtuk meg Mátyási Gerda-Georgina, lelkipásztortól.
Az igehirdető a Mózes második könyve 16. részének 11-15 versei alapján tolmácsolta az üzenetet a hallgatóság felé. „Március 15-én talán többen vannak azok, akik átérzik, hogy magyarnak lenni jó, és hogy ez nem nacionalizmus, hanem Isten teremtési rendjének megbecsülése, a hazát, nemzetet adó, a történelemben megtartó Isten iránti hála. Mi most, március 15-én jó keresztényként és jó magyarként akarunk ünnepelni … Mindannak, amit Isten tett, amit megtapasztaltunk, hitet, bizalmat kellene ébresztenie bennünk. Isten a hit útján vezet bennünket. Mindent, amit Ő ad, ígéreteiben, igéjében nyújtja felénk, de nekünk kell azt az Ő szavára megragadni, magunkévá tenni. … Isten a nép hitetlensége ellenére is állta a szavát, gondoskodott róluk, mert ha mi hűtlenkedünk, Isten akkor is hű marad. Jó ezt látni, ebből tanulni, erre gondolni nekünk is. A múlt eseményeire nézve, de a jövőbe vezető Istenben bízva ünnepeljünk és éljünk! A hívő ember Jézussal ünnepli meg a nemzeti ünnepeket is, az Ő szeretetével igyekszik tenni népéért, és nem hallgatja el azt sem, amit mások nem akarnak tudomásul venni. Azt, hogy Isten és nép, Isten és haza elválaszthatatlanok egymástól, hogy a magyarságunk Isten ajándéka és ránk bízott feladat.” – bátorított a lelkipásztor.
Az igehirdetést követően a konfirmandusok ünnepi műsorára került sor. Majd a záró éneket követően a gyülekezet tagjai kivonultak a templomból. Bár az időjárás kedvezőtlen volt, a koszorúzás nem maradt el. A vallásórás gyermekek helyezték el a koszorút a turulmadár szobron. Végül a magyar – és a székely himnusz eléneklésével zárult az ünnepség.
