,,Azután így beszélt Mózeshez és Áronhoz az Úr: Ha egy embernek a bőrén daganat, var vagy fehér folt támad, és poklos kiütés lesz belőle a bőrén, akkor vigyék el Áron paphoz vagy a fiai közül valamelyik paphoz. Nézze meg a pap a bőrén levő kiütést, és ha a szőr a kiütésben kifehéredett, és a kiütés felülete bemélyed a bőrébe, akkor az poklos kiütés. Ha ezt látja a pap, mondja ki, hogy tisztátalan. Ha fehér folt van a bőrén, de a felülete nem mélyed bele a bőrébe, és a szőre sem fehéredett ki, akkor különítse el a pap a kiütéses embert hét napig. A hetedik napon nézze meg a pap, és ha úgy látja, hogy a kiütés megállapodott, és nem terjedt tovább a kiütés a bőrön, akkor különítse el a pap másodszor is hét napig. A hetedik napon nézze meg a pap másodszor is, és ha a kiütés elhalványodott, és nem terjedt tovább a kiütés a bőrön, akkor mondja ki a pap, hogy tiszta, csak varasodás az. Mossa ki a ruháit, és tiszta lesz. De ha a varasodás mégiscsak továbbterjed a bőrön, miután megmutatta magát a papnak azért, hogy tisztának mondják, akkor mutassa meg magát újból a papnak. Ha a pap úgy látja, hogy a varasodás továbbterjedt a bőrön, akkor mondja ki a pap, hogy tisztátalan: poklosság az.” – (3Móz 13,1-8)
Istennek népe felé mindig voltak utasításai és rendelkezései, és az Úr mindig szerette, ha népe ezeket megtartja. Ez jelentette azt, hogy a nép életét Isten az ő kezében tartja, de jelentette azt is, hogy Isten szerette és szereti a rendet, gondoskodik a közösség lelki- és biológiai egészségéről. Mert, ahogyan abban az időben is voltak fertőző betegségek, amelyek akár elpusztíthatták volna az egész közösséget, ugyanúgy vannak ma is ilyenek, amikor az egészségügyi előírásokat és társadalmi szabályokat be kell tartanunk. Gondoljunk csak a covidra, a madárinfluenzára, a himlőre, a maláriára vagy az ebolára, amelyek időnként felborzolják a világ kedélyállapotát. Az Ószövetség korában a ragályos betegséggel küzdők a paphoz kellett menjenek, aki megállapította a diagnózist, és annak súlyosságát. Kezdetben ezek a betegségek a bőr felszínén megjelenő apró pontocskákban mutatkoztak, melyek már aggodalomra adtak okot, melynek akár a következménye lehetett az, hogy kiközösítették a fertőzött személyt a gyülekezetből. A mi lelkünk akkor beteg, ha beengedjük életünkbe a bűnt, de Isten ekkor nem küld el minket, hanem az Áldott Orvos megkeres és gyógyít, hogy a rossz ne terjedjen tovább, és ne váljuk martalékává. Boldog lehet az az ember, aki megismeri ezt a kegyelmet, és él annak lehetőségével, hogy Isten őt meggyógyítsa. Ámen.
Ilonczai Zsombor,
Szatmár-Kültelek