A tisztelet, a bizalom, a szeretet, valamint a megértés és megismerés fogalmak egyre ritkábban kapnak teret értékrendjét veszített korunkban. Az emberi szívekben és lelkekben hatalmas az űr, emiatt nagyon sokan divatmodellek példájára igyekeznek építeni az életüket. Az ilyen példák alapján próbálnak meg sikereket elérni, mindenből hasznot húzni.
Ma már az emberi kapcsolatok is érdekfüggőek: a siker és a haszon határozza meg. Nem a személy a fontos, hanem a személyhez köthető érdek. Már nem érték a tisztelet és a szeretet, nem alapelv az igazság és az erkölcs. Ilyen körülmények között nincs szabály, ami alapján élnek az emberek, nincs viszonyítási alap, nincs irány, nincsenek kapaszkodók, nincs ami megőrizze az emberi kapcsolatokat. Két ember közt nem alakulhat ki és nem működhet hosszú távon jó kapcsolat, ha egymásban nem a legmegbízhatóbb társat látják, akire vigyázni kell, mert annak elvesztéséből származó űr nem biztos, hogy pótolható. Csak akkor működhet jó kapcsolat két ember között, ha mindkét fél a teremtés remekművét látja a másikban, és ha abban hibát talál, ő maga igyekszik a hibát kijavítani. Ez a tény nem divatkérdés, nem a haszonszerzés lehetősége, nem érdekforrás, hanem a valóság, a járható út, a legtávolabbi cél felismerése. Ez a felismerés nem csak két ember javát szolgálja, hanem azok utódaiét is, aminél a hívő ember számára nincs fontosabb. De lehet-e fontosabb két ember számára az, hogy ők maguk utódaikban tovább éljenek?
Elek György