„ Tudjuk pedig, hogy azoknak, a kik Istent szeretik, minden javukra van, mint a kik az ő végzése szerint hivatalosak.
A ki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, mi módon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk?” (Róma 8,28.32)
Kedves Testvéreim!
Május első (vagy második) vasárnapján református gyülekezeteinkben is megemlékezünk az édesanyai szeretetről, a szülői szív jóságáról, amely nem ismer lehetetlent, ha a gyermek élete, egészsége, boldogulása forog kockán. Ószövetségi- és Újszövetségi történetek hősies apák és anyák példáit hozzák fel mintának, hogy milyen az a szülő, aki a bajban, megpróbáltatások idején, igyekszik minden lehetőséget és megoldást megtalálni a gyermeke érdekében. Jóleső érzéssel olvassuk az egyes zárójelenetek örvendetes üzenetét: a próféta-özvegy fiai megmenekülnek a hitelező kezéből, a szíró-föniciai asszony leánya meggyógyul betegségéből, a tékozló fiú hazatér az atyai házhoz, Jairus kisleánya feltámad a halálból, stb. Mennyi csodálatos megoldás, és mennyi rendkívüli szabadulás születik az igaz hit nyomán:”Mert akik Isten szeretik, minden javukra van”. Látnunk kell, hogy az emberi szabadulás mögött ott van az a végtelen atyai szeretet, amely tulajdon Fiának sem kedvezett, hogy mindent nekünk ajándékozhasson általa. Mert Isten ajándéka az életünk, a családunk, szüleink és gyermekeink, a javaink, minden tudásunk és tehetségünk. Isten ajándékba adott minket egymásnak, az ajándékra pedig vigyázni kell. Anyák napján töltse el a hála érzése mindannyiunk szívét, hogy megajándékozottak vagyunk! Isten szülőket adott nekünk, hogy gyermeki szeretettel ragaszkodjunk hozzájuk, amíg lehet. Gyermekeket ajándékozott nekünk, hogy a szülői szív felelősségével hordozzuk őket szeretetben. Jó haza menni az idősödő szülőkhöz, amíg van, aki haza várjon. S ha már elmentek az örökkévalóság útján, ne felejtsük az Atyának megköszönni őket, hogy itt voltak, értünk hoztak áldozatot, szerettek.
A Szatmárról Zilah felé vezető úton, az egyik faluban, a kapu előtti kispadon egy nap barnította arcú, idős asszonyt láthatnak az arra elhaladók. A közel tíz évvel korábban, autóbalesetben elhunyt fiát és annak családját várja haza nap, mint nap. Reggeltől estig ott ül türelmesen a kispadon, és vár. Az arra utazók döbbent szánakozással tekintenek megfáradt alakjára, s többen empátiával megállapítják, hogy micsoda kitartó anyai szeretet ez! Ilyenkor a hívő embernek eszébe jut, hogy van egy világot átölelő atyai szeretet is, amely minden gyermekét hazavárja. Micsoda kitartó édesatyai szeretet vár, hogy hozzá megtérjünk, nála otthonra, gyógyulásra, szabadulásra, s egykor a mennyei otthonba-Jézusért- hazataláljunk.
Közismert hallelujás énekünk is ebben a hitben erősít meg bennünket:
„A menyben otthonom, hol nincsen szenvedés,
Hol gond és fájdalom, s halál nem ismerős.
Hol béke vár reám, s vihar nem ostromol,
Ahol szegény szívem megnyugodhatol.
Ó szép hazám, dicső hazám,
Hol öröklét derül reám!
Ahol nem lesz sírás,
Elválás, búcsúzás,
Csak fény, s megújulás,
Ó szép hazám.” (370)
Köszöntöm szeretettel Egyházkerületünk minden nőszövetségét, a gyülekezetek minden tagját, lelkipásztor testvéreimet és családjukat, boldog ünneplést kívánva anyák napja alkalmából.
Ugyanakkor szeretettel tájékoztatom a gyülekezeteket, hogyha Isten megtartja életünket, ez évi nyári konferenciánkat 2014. július 19-én a Nagykároly –belvárosi templomban tartjuk. Erre az alkalomra szeretnénk kiadni egy imakönyvet és egy konferencia-füzetet.
Kérem a megyei Elnöknőket, hogy május 15-ig küldjék be az imákat az imakönyv számára (aki még nem küldte be). A konferencia-füzet számára beszámolókat, képeket legkésőbb május 30-ig várjuk. A találkozó meghívóját és programját rövidesen kiküldjük.
Isten áldása legyen életükön és szolgálatukon.
Sok szeretettel,
Bogya-Kis Mária
Ekei nőszöv elnök
Szatmárnémeti, 2014. május 3.