Jób (5.)

“Történt egy napon, hogy eljöttek az istenfiak, hogy az ÚR színe elé járuljanak. Eljött velük a Sátán is, hogy az ÚR színe elé járuljon. Az ÚR azt kérdezte a Sátántól: Honnan jössz? A Sátán így felelt az ÚRnak: Körülkerültem és át- meg átjártam a földet. Az ÚR pedig azt kérdezte a Sátántól: Észrevetted-e szolgámat, Jóbot? Bizony nincs a földön olyan, mint ő: feddhetetlen, igaz, istenfélő, és kerüli a rosszat. Még most is állhatatos feddhetetlenségében, noha fölingereltél ellene, hogy ok nélkül sújtsam. A Sátán ezt válaszolta az ÚRnak: Bőrt bőrért; de mindazt, amije csak van, odaadja az ember az életéért. Nyújtsd csak ki a kezed, és sújts le csontjára és testére: vajon akkor nem átkoz-e meg téged szemtől szembe? Az ÚR pedig azt mondta a Sátánnak: Íme, a kezedben van ő, csak az életét kíméld! Akkor eltávozott a Sátán az ÚR színe elől, és megverte Jóbot undok fekéllyel tetőtől talpig. Jób fogott egy cserepet, azzal vakarta magát, és így ült a hamu közepén.” (Jób 2,1-8)

Olvasva ennek a fejezetnek az első versszakait, észrevehetjük, hogy majdnem teljes egészében megegyezik az első fejezetben olvasottakkal. Megint csak egy napon, az isten fiak, és majd a Sátán az Úr színe elé járulnak, majd Isten megint megkérdi a Sátánt, hogy merre járt? Látta e Jóbot? A Sátán nem tudott válaszolni, mert Isten így folytatta a mondandóját, hogy mindazok ellenére, amit tettél vele feddhetetlenségében állhatatos maradt.

Isten maga állapítja meg, hogy Jób kiállta a próbát, tehát a Sátán „ok nélkül” ingerelte fel őt ellene. A Sátán azonban nem ismeri el vereségét. Miért is tenne így! Nem lenne akkor Sátán. Nagyon ügyesen építi fel a beszédét, és azt mondja, hogy Jóbot személyében kell megtámadni, betegséggel kell sújtani, majd akkor megátkozza az Istent.

A Sátán egy közmondást idéz, melynek eredete a beduinok által űzött cserekereskedelemben keresendő, melyben az állatbőr a pénz szerepét játszhatta. A mondást az összefüggésből lehet megérteni: Jób ugyan mindenét elvesztette, de még mindig megéri neki, hogy istenfélő legyen, mert még mindig van veszteni valója, hiszen az embernek a legdrágább kincse az élete. Arra kéri a Sátán Istent, hogy „verd meg őt csontjában”. Isten újra átadja Jóbot a Sátánnak, de az életét nem veheti el – ez a kikötés. Jób betegsége undok fekély, rosszindulatú daganat. A betegség következtében a végtagok megdagadnak, a bőr megfeketedik s olyan színű lesz, mint az elefánté.

És azt is olvassuk az Igéből, hogy a hamuban ül. A hamuban ülés a gyász jele volt abban az időben. De azt is jelenthette, hogy a falvak és városok peremén ma is látható szemétlerakó helyről, trágyarakásról van szó. Mivel a hulladékot elégetik s a hamutömegek szilárd rétegekké keményednek, az idők folyamán valóságos dombbá alakultak ezek a helyek. Ide voltak kirakva, mintegy elkülönítőben, az undok fertőző betegségekben szenvedők. Jób is egy ilyen helyre kerülhetett.

Ezek azok a háttér információk, amiket jó tudnunk, ahhoz, hogy jobban megértsük Urunk mára szóló tanítását reánk nézve.

A Sátán azonban nem ismeri el vereségét. Az utóbbi napokban több időm volt és van arra, hogy a fiaimmal együtt legyek. Szégyellem is magam e miatt, de sajnos ez az igazság. Amikor nincs karantén, délelőttönként és kora délutánonként őket kell iskolába, óvodába vinni és haza hozni, aztán, amikor végleg haza ért a család, akkor az itthoni munkához is neki kell látni. Nem volt rájuk annyi időm, mint most. Két vagy három napja, délutánonként azt csináljuk, hogy közösen kosarazunk egyet. A nagy a középsővel alkot egy csapatott, és a kicsi velem van. Első nap kikaptak a srácok, nem sokkal, csak két három ponttal, de az egyik fiam, sehogy sem bírta elfogadni, hogy alul maradtak, hogy kikaptak. És kezdődött a pityergés, meg a vádaskodás, hogy igen apa, mert te magas vagy, meg hogy te kosaraztál, azért veszítettünk mi. De úgy gondolom, hogy ez a jelenség nemcsak nálunk van így, hanem nálatok is, ahol voltak, vagy most is vannak tizenéves gyermekek.

Nemcsak a gyermek nem tud veszíteni, hanem a felnőtt ember is. Van, aki szó szerint az alul maradásban kiakad, kitört, üt, vág, csapkod. Vagy szavaival kezdi el megvágni a győztest, és nem ismeri el a vereséget. És itt kell megjegyeznünk: nem ismeri el a vereséget se az emberrel, se az Úr Istennel szemben is. Én vagyok valaki, én tudok valamit, én jobban tudom ezt a dolgot, figyeld csak Uram, ezt így és így kell tenni, nem úgy, ahogy Te mondtak előzőleg.

Azon kezdtem el gondolkozni, hogy vajon most ebben a koronavírusos helyzetben elismerjük-e a vereséget? Elismerjük-e azt, hogy nincs minden a mi kezünkben, nem tudunk mindent befolyásolni, irányítani? Elismerjük-e, hogy alul maradtunk, DE Isten kegyelme által megmaradhat az életünk?

„Verd meg őt csontjában…” – mondja tovább a Sátán. A Sátán azt mondja Jóbbal kapcsolatban, hogy az embernek igen is fontosak a külső értékek, ezeket el is vette tőle, de a legnagyobb értéke az élete. Isten azt nem engedi meg, hogy életét elvegye, mert olvastuk, az életéthez nem nyúlhatsz. Hát, akkor marad az egészsége. Csúnya fekélyekkel borította be a testét a Sátán.

Szoktuk mondani: egészség legyen, … na meg egy kis jó kártyajárás, és akkor megvan minden, amire szükségünk van. Igen ám, de most nincs egészség. Sőt egy jó ideje már nem is volt egészsége az embernek. Mindannyian betegségben szenvedünk: külső és belső betegségben. Egyfelől itt van a vírus: jajj mi lesz, ha minket is utolér? Mi lesz velünk? Hogy éljük túl? De ez előtt is volt betegség: gondolj arra, hány daganatos embert ismersz, szívproblémával küszködőt, vagy cukorbeteget, sokaknak fájnak a végtagjaik, alig tudnak mozogni. Nem élet ez így már, hangzik sokszor a felkiáltás. És ott van a belső betegség: a szívnek az elfekélyesedése. Amikor meg van repedve, és az addig kapott mennyei táplálék belőle csak lassan lassan kicsordogál, talán észrevétlenül, és egy idő után nem lesz semmihez kedvünk, nem leljük semmiben az örömünket, mintha már csalódtunk volna Urunkban is, elegünk vannak a parancsolatai megtartásából, és sorolhatnám tovább…

Ha nincs egészséged, lelki vagy testiről legyen akár szó, akkor nem vagy jól. Nem úgy telnek a napjaid, ahogy te szeretnéd, ahogy elképzelnéd. Vajon ki az okozója annak, hogy ebben nincs részed?

Ide voltak kirakva, mintegy elkülönítőben, az undok fertőző betegségekben szenvedők. Tudjátok én ebben a gondolatban azt érzem, hogy aki beteg, aki fekélyes, aki vírusos, aki, gyengébb, aki szegényebb, aki nem olyan okos mint én, aki nem olyan életet él, mint ahogy az egyházi tanítás követel – tudatosan mondom most ezt így –, azt ki kell zárni. Az ilyen embert nyugodtan lehet a szemétdombra helyezni. Mit teszünk a szemétdombra? Amire már nincs szükségünk, ami már nem fontos nekünk. Sok embert skatulyázunk mi is így be. Semmirevaló, bűnös, el fogsz kárhozni. De az ilyen megbélyegzett emberről Jézusnak más a véleménye. Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy előre hirdessem, a hétfő bűnbánati istentiszteleten erről is szó lesz. A bűnei miatt börtönbe zárt ember, akit bűnei miatt elkülönítettek, leírtak, azért a valakiért is Jézus felajánlja a helyettes áldozatát.

Visszatérve az előző gondolathoz egyetlen kérdés erejéig: kit zárok én ki az én életemből, aki szeretne velem közeli kapcsolatban lenni?

Isten újra tudatosítja a Sátánban: tégy vele bármit, de az éltéhez nem nyúlhatsz. Mindannyiunk élete ezt a védettséget élvezheti Urunk, Jézus Krisztus által. Imádságunkban ezért adjunk hálát Teremtő Istenünknek. Ámen.

K.M.

Szóljon hozzá