Kezdőlap / Egyházmegyei hírek / Imaheti gondolatok – 7. nap – Növekedés az egységben

Imaheti gondolatok – 7. nap – Növekedés az egységben

,,Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők” (Ján15,5a)

A 2020-as év szokatlan esztendő volt mindannyiunk számára. Egyszercsak felborult az addigi életrendünk, és minden teljesen más lett. Szokva voltunk az együtt, közösen, egymásért irányvonallal, ma azonban éppen ellenkezőleg kell viselkednünk felebarátainkkal – elzárkózva, elkülönülve, eltávolodva. Egy ilyen helyzetben talán a legnagyobb biztatás, hogy nem vagyunk egyedül.

Egy prédikációban hallottam, hogy amikor Jézus önmagáról beszél, akkor mindig rólunk is beszél, hogy abban valamiféleképpen mi is benne vagyunk. Amikor azt mondja: „Én vagyok a Jó Pásztor”, akkor benne van, hogy ott vannak a juhok is. Mert miért lenne pásztor ha nincsenek juhok? Másik helyen azt mondja: „Én vagyok az Élet Kenyere”, akkor azt a kenyeret valakinek meg kell enni. Feltételezi a kapcsolatot, ha Ő van, ott vagyunk mi is.  Ebben az Igében Jézus így szól: „Én vagyok a szőlőtő, ti pedig a szőlővesszők”. Jézus az összetartozásról beszél, arról,  hogy nem vagyunk egyedül.

Szőlőtő és szőlővessző képéhez hozzátartozik a szőlősgazda is. A szőlővesszőnek szőlőtőre és gazdára van szüksége ahhoz, hogy éljen és termést hozzon. Ezt a három képet nézzük meg közelebbről.

  1. A szőlősgazda a mi Atyánk. Ő az igazi szőlőműves, aki mindent megad, hogy a szőlő teremjen. A szőlősgazda gondozza a szőlőt, metszi, kapálja, öntözi. A gazda tervez, célja van, odafigyel, és döntést hoz, ha az néha fáj is, ha néha nem érteni mit miért tesz, de kézben tartja a dolgokat. Neki gondja van minden hajszálunkra, nemhogy arra, hogy lelkileg ne kapjuk meg azt, amire szükségünk lenne.
  2. Szőlőtőkéhez tartozunk. Jézus egy ilyen bensőséges kapcsolatot, közösséget akar adni. Arról a szoros egységről beszél, amire szüksége van emberi életünknek. Aki hozzá kapcsolódik az az élet forrásához kapcsolódik. Mert Krisztuson kívül nincs élet, nincs üdvösség. Aki Jézusban hisz, az az ő tagja, mindemellett fontosak neki Jézus szavai, keresi az Ő akaratát. Lehet, hogy ugyanolyan nehéz próbák érik, de megtartatik, vagy ha leesik, újból feláll. Nekünk is ezért kell bemennünk a belső szobánkba, a csendbe, hogy meghalljuk mit akar a Gazdánk mondani, hogy erőt kérhessünk Tőle. Mert ilyenkor árad életnedv a szőlőtőből, hogy a szőlővessző éljen, és ne száradjon el. A Szétdobálónak érdeke, hogy te aki Krisztusba akarsz meggyökerezni inogj meg, zavarodjon meg a lelked. Azonban aki mélyen belegyökerezett Krisztusba nem inog meg.

Nagyon érdekes ahogy az Ige folytatódik: ,,…aki énbennem marad, én én őbenne”. Ez a kölcsönösség, hogy ha én Jézusban maradok, akkor Ő bennem. Pedig néha Neki sem könnyű bennem maradni, mikor már sokadjára reméli, hogy ma hűségesebb leszek hozzá, mint tegnap voltam. Ő maga mondja egyszer, hogy „Meddig kell még elszenvedjelek titeket hitetlen nemzedék?” Mégis megmarad, mert hűséges. Ez erősítsen, és segítsen kitartónak lenni  megmaradásunkban.

  1. Egymáshoz tartozunk. Egy szőlőtőhöz több vessző is tartozik. Ezek sosem egyformák, mégis ugyanazt a levet kapja a tőn keresztül. sJézussal való közösség összeköti mindazokat, akik hozzá tartoznak. Az embereket a közös érdek össze tudja kötni egymással. A közös gyűlölet is lehet közösségteremtő erő. Azonban a keresztyének közössége különbözik mindezektől, mert egyrészt a szeretet erején alapszik közösségük s egy személybe, Jézus Krisztusba vetett hit tartja össze őket. Úrvacsorai közösségben részesül gazdag és a szegény, mert mind ugyanabban a kegyelemben reménykednek. Pál apostol azt mondja, hogy ,,Krisztus teste vagytok, és egyenként annak tagjai”. Péter apostol azt mondja: ,,Mint élő kövek épüljetek lelki házzá”. Miért fontos a Krisztusban hívők közössége? Mert egyedül nem könnyű, mert ott van a közösség megtartó ereje. Mert Jézus először magával hív közösségbe, de utána elküld, hogy másokat is hívjunk Őhozzá. Egymást terhét hordozni magatartáshoz kell a másik ember, aki nekem segít vagy akinek én segíthetek.

Az Igevers így fejeződik be: ,,aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni”. Tudjuk azt, hogy a  szőlővessző sorsa a szőlőtőn kívül a halál, mert amelyik szőlővessző nincs a szőlőtőn, az elszárad. Talán egy feladat hárul ránk, hogy még a sok mindennapi ügyes bajos dolgaink mellett, maradjunk meg Jézusban, mert ha nem akkor vége? Semmiképp, csak annyi, hogy bízzuk magunkat Rá, mert a megmaradás erről a bizalomról szól! Ma is visszatérhetünk Hozzá, megmaradhatunk Benne, mert Ő megtart hűségeses szeretetével, s gyümölcsözővé teszi életünket és közösségünket!

Csatári Leila th.

Szóljon hozzá