,,Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők” (Ján15,5a)
A 2020-as év szokatlan esztendő volt mindannyiunk számára. Egyszercsak felborult az addigi életrendünk, és minden teljesen más lett. Szokva voltunk az együtt, közösen, egymásért irányvonallal, ma azonban éppen ellenkezőleg kell viselkednünk felebarátainkkal – elzárkózva, elkülönülve, eltávolodva. Egy ilyen helyzetben talán a legnagyobb biztatás, hogy nem vagyunk egyedül.
Egy prédikációban hallottam, hogy amikor Jézus önmagáról beszél, akkor mindig rólunk is beszél, hogy abban valamiféleképpen mi is benne vagyunk. Amikor azt mondja: „Én vagyok a Jó Pásztor”, akkor benne van, hogy ott vannak a juhok is. Mert miért lenne pásztor ha nincsenek juhok? Másik helyen azt mondja: „Én vagyok az Élet Kenyere”, akkor azt a kenyeret valakinek meg kell enni. Feltételezi a kapcsolatot, ha Ő van, ott vagyunk mi is. Ebben az Igében Jézus így szól: „Én vagyok a szőlőtő, ti pedig a szőlővesszők”. Jézus az összetartozásról beszél, arról, hogy nem vagyunk egyedül.
Szőlőtő és szőlővessző képéhez hozzátartozik a szőlősgazda is. A szőlővesszőnek szőlőtőre és gazdára van szüksége ahhoz, hogy éljen és termést hozzon. Ezt a három képet nézzük meg közelebbről.
- A szőlősgazda a mi Atyánk. Ő az igazi szőlőműves, aki mindent megad, hogy a szőlő teremjen. A szőlősgazda gondozza a szőlőt, metszi, kapálja, öntözi. A gazda tervez, célja van, odafigyel, és döntést hoz, ha az néha fáj is, ha néha nem érteni mit miért tesz, de kézben tartja a dolgokat. Neki gondja van minden hajszálunkra, nemhogy arra, hogy lelkileg ne kapjuk meg azt, amire szükségünk lenne.
- Szőlőtőkéhez tartozunk. Jézus egy ilyen bensőséges kapcsolatot, közösséget akar adni. Arról a szoros egységről beszél, amire szüksége van emberi életünknek. Aki hozzá kapcsolódik az az élet forrásához kapcsolódik. Mert Krisztuson kívül nincs élet, nincs üdvösség. Aki Jézusban hisz, az az ő tagja, mindemellett fontosak neki Jézus szavai, keresi az Ő akaratát. Lehet, hogy ugyanolyan nehéz próbák érik, de megtartatik, vagy ha leesik, újból feláll. Nekünk is ezért kell bemennünk a belső szobánkba, a csendbe, hogy meghalljuk mit akar a Gazdánk mondani, hogy erőt kérhessünk Tőle. Mert ilyenkor árad életnedv a szőlőtőből, hogy a szőlővessző éljen, és ne száradjon el. A Szétdobálónak érdeke, hogy te aki Krisztusba akarsz meggyökerezni inogj meg, zavarodjon meg a lelked. Azonban aki mélyen belegyökerezett Krisztusba nem inog meg.
Nagyon érdekes ahogy az Ige folytatódik: ,,…aki énbennem marad, én én őbenne”. Ez a kölcsönösség, hogy ha én Jézusban maradok, akkor Ő bennem. Pedig néha Neki sem könnyű bennem maradni, mikor már sokadjára reméli, hogy ma hűségesebb leszek hozzá, mint tegnap voltam. Ő maga mondja egyszer, hogy „Meddig kell még elszenvedjelek titeket hitetlen nemzedék?” Mégis megmarad, mert hűséges. Ez erősítsen, és segítsen kitartónak lenni megmaradásunkban.
- Egymáshoz tartozunk. Egy szőlőtőhöz több vessző is tartozik. Ezek sosem egyformák, mégis ugyanazt a levet kapja a tőn keresztül. sJézussal való közösség összeköti mindazokat, akik hozzá tartoznak. Az embereket a közös érdek össze tudja kötni egymással. A közös gyűlölet is lehet közösségteremtő erő. Azonban a keresztyének közössége különbözik mindezektől, mert egyrészt a szeretet erején alapszik közösségük s egy személybe, Jézus Krisztusba vetett hit tartja össze őket. Úrvacsorai közösségben részesül gazdag és a szegény, mert mind ugyanabban a kegyelemben reménykednek. Pál apostol azt mondja, hogy ,,Krisztus teste vagytok, és egyenként annak tagjai”. Péter apostol azt mondja: ,,Mint élő kövek épüljetek lelki házzá”. Miért fontos a Krisztusban hívők közössége? Mert egyedül nem könnyű, mert ott van a közösség megtartó ereje. Mert Jézus először magával hív közösségbe, de utána elküld, hogy másokat is hívjunk Őhozzá. Egymást terhét hordozni magatartáshoz kell a másik ember, aki nekem segít vagy akinek én segíthetek.
Az Igevers így fejeződik be: ,,aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni”. Tudjuk azt, hogy a szőlővessző sorsa a szőlőtőn kívül a halál, mert amelyik szőlővessző nincs a szőlőtőn, az elszárad. Talán egy feladat hárul ránk, hogy még a sok mindennapi ügyes bajos dolgaink mellett, maradjunk meg Jézusban, mert ha nem akkor vége? Semmiképp, csak annyi, hogy bízzuk magunkat Rá, mert a megmaradás erről a bizalomról szól! Ma is visszatérhetünk Hozzá, megmaradhatunk Benne, mert Ő megtart hűségeses szeretetével, s gyümölcsözővé teszi életünket és közösségünket!
Csatári Leila th.