Kezdőlap / Egyházmegyei hírek / Imaheti gondolatok – 5. nap – Megújulás Isten Igéje által

Imaheti gondolatok – 5. nap – Megújulás Isten Igéje által

„Ti már tiszták vagytok a beszéd által, amelyet szóltam nektek” (János 15, 3)

A filmekben az elítélt bűnözőket általában azzal a módszerrel szokták beszervezni a rendőrök, hogy eltörlik a büntetett előélet bizonyítékait, tehát a jogi dokumentációk szerint tisztaságot kapnak. Az újrakezdés esélye pedig akkora erővel bír, hogy a kiválasztott a legveszélyesebb küldetéseket is hajlandó bevállalni.

Ilyen sokat jelenthet az embernek a bűnöktől való megszabadulás. Jézus, a bűnökből való váltságot nem az életveszélyes feladatok teljesítése által adja, hanem hit által. Ő már elszenvedte helyettünk a legborzasztóbb kínokat, hogy mi az ő érdeméért már megtisztítottak legyünk. Igen, bizony! Már tiszták! Ezt fontos tudni, ugyanis a keresztyén ember folyamatos küzdelemben él, amelynek egyik legfőbb célja a lelki tisztaság.  A folytonos lelki harc, rendre visszatérő két érzése pedig a kudarc és a hiányérzet. Egy ifjúsági ének egyik részlete gyönyörűen megfogalmazza mindezt: „Megpróbáltam,/ hogy nagy dolgot teszek:/ Minden emberhez nagyon jó leszek,/ És ha megbántanak/ nem lesz szívemben harag,/ Ez sem oldotta meg terhemet.” (Sokszor úgy érzem, összeroskadok című ének).

Jézus már megtisztította az övéit az ő beszéde, igéje által. Talán a hitnek ezen a lépcsőfokán bicsaklik meg a lépése a legtöbb hívőnek. Annyira hozzászoktunk a hétköznapok küzdelmében, hogy mindenért meg kell dolgoznunk, hogy már nehéz elfogadni azt, ami ingyen kegyelemből kapható. Ugyanakkor, ha már tiszták vagyunk az ige által, ez nem jelenti azt, hogy nem mocskolhatjuk be újból önmagunkat. Erre minden nap nagyon nagy esély van. Azért kell napi rendszerességgel élni az igével, hogy megtisztuljunk a naponta ránk rakódott szennytől. Mindemellett a megtisztulás nem a mi érdemünk, hanem az Úr Jézusé, akinek az áldozata elmossa minden bűnünket. Az igével való élés olyan, mint egy rendszeresen megtett út a tiszta vizű forráshoz, ahol lemoshatjuk magunkról az élet nyűgének minden porát. A tisztaságot tehát a makulátlan forrásvíz adja, nem pedig az ahhoz vezető út.

Az már egy egészen új problémát vet fel, hogy van-e halló fülünk, ahhoz, hogy felfigyeljünk Jézus beszédére? Amíg eltompítjuk a lelki érzékszervünk a hasztalan információk tömkelegével, a hitvány gondok áradatával, vagy az égbemeredező álomképekkel, addig ne csodálkozzunk, hogy nem halljuk meg a Megváltó tiszta és tisztító hangját.

Az előző versből az is kiderül, hogy az Atya azért tisztíja meg a szőlővesszőt, hogy az még több gyümölcsöt teremjen. Jézusnak köszönhetően mi már tiszták vagyunk, tehát alkalmasak vagyunk arra, hogy még több és még jobb gyümölcsöt teremjünk, ez viszont rajtunk is áll. Van úgy, hogy miden körülmény adott a gyümölcsterméshez, a jó cselekedetekhez, a szeretet megéléséhez, de mégis elmaradnak a várt eredmények. Pontosan úgy, mint az a fügefa, amit Jézus megátkozott, mert bár dús lombozatot nevelt, de gyümölcsöt nem. Ne az elhulló és elszáradó lombját növeljük életünk fájának, hanem azokat a jó gyümölcsüket, amivel megízesíthetjük és táplálhatjuk mások életét.

Kedves Testvérem, ebben van segítségedre az ige, ami egyáltalán nincs messze tőled, „sőt nagyon közel van hozzád ez az ige. A szádban és a szívedben van, hogy teljesíthesd” (5 Mózes 30, 14). Ámen.

Erdei-Árva István,

Szamoskóród-Dobrácsapáti

Szóljon hozzá