Kezdőlap / Egyházmegyei hírek / Imahét – 8. nap – Nagylelkűség: elfogadás és adás

Imahét – 8. nap – Nagylelkűség: elfogadás és adás

„Ezt mondta nekem: Emberfia, edd meg, amit itt találsz! Edd meg ezt a tekercset, azután menj, és szólj Izráel házához!” (Ez 3,1)

Sir John Franklin, angol felfedező és sarkkutató 1845-ben indult el utolsó útjára azzal a tervvel, hogy megtalálja a legendás északnyugati átjárót, azonban az expedíció során a legénység 129 tagja a jégmezőkön lelte halálát. A kutató úgy került be a köztudatba, mint „az az ember, aki megette a csizmáit”, hiszen az észak-kanadai partvidék feltérképezése során (1819-1821) olyan éhezés tört ki a legénység között, hogy a szállás ablakait takaró és a csizmákat alkotó állatbőröket megfőzték és megették. A legénység húsz tagja közül mindössze tizenegyen élték túl az expedíciót, míg a  többiek nem bírták a hatalmas szükséget és nyomorúságot. A felolvasott Igeszakasz egy olyan prófétát mutat be, aki a hatalmas szükségben egy tekercset evett meg, azonban nem az étel hiánya miatt tette ezt, hiszen valami más hiányzott Izrael életéből: maga az Isten Igéje.

Az Igerész Ezékiel, a jeruzsálemi Búzi pap fiának küldetését és megbízatását mutatja be, aki Jeremiás kortársaként szolgált, és az asszír, valamint az egyiptomi birodalmak hanyatlása után egy új és megerősödő hatalom foglyaként élte az életét. A Babilon Birodalomba valószínű, hogy Nabukadneccár még Kr.e. 597-ben deportálta, de csak közel négy évvel később, harminc évesen kezdte el prófétai szolgálatát és vált a fogságban és krízisben lévő nép lelkigondozójává, Isten Igéjének a közvetítőjévé.

Az elfogyasztott irattekercs, mint a „kinyilatkoztatás” jele azt sejteti, hogy Isten nemcsak ítéletes szavakat ad a próféta szájába, hanem a szabadulás, a kegyelem és az üdvösség ígéretét is (11,14-21); az Úr szava az élet és a halál, az áldás és az átok párhuzamában is és döntéshozatalában is megjelenik „… előtökbe adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot. Válaszd hát az életet…” (5Móz 31,19). A megevett irattekercs azt is jelképezi, hogy az Istentől átvett üzenet úgy válik a próféta részévé, húsává és vérévé, mint az elfogyasztott étel. Végezetül pedig azt, hogy az Isten Igéje édes, mint a méz (Zsolt 19, 10a-11; 119,103) annak ellenére, hogy keserűséget okozhat. Ezékiel tehát elfogadja Isten üzenetét és megbízatását, ugyanakkor vállalja, hogy átadja azt a fogságban élő nép számára. Mi a te küldetésed? Milyen feladatot és megbízatást kaptál az Úrtól? Isten Szent Lelke által légy az Ő talpra állított, megerősített és áldott eszköze, aki a nehézségekben nemcsak szemlélője a történéseknek, hanem munkálkodik Isten dicsőségére és a közösség javára, és akinek kegyelme által hatalma van arra, hogy megszabadítson bennünket, és naponta felöltözzük az új embert (Kol 3,10).

Király Lajos esperes,

Batiz

Szóljon hozzá