Kezdőlap / Egyházmegyei hírek / Imahét – 2. nap – Megvilágosodás: Krisztus világosságának keresése és megmutatása

Imahét – 2. nap – Megvilágosodás: Krisztus világosságának keresése és megmutatása

„Mikor pedig több napon át sem nap, sem csillagok nem látszottak, és nem kis vihar szorongatott, továbbra minden reménységünk elvétetett életben maradásunk felöl.” (ApCsel: 27,20)

Az Úr igéje szól alkalomról alkalomra és nagy áldás a keresztyén hívő ember életében az ökumenikus imahét, amikor lehetőség nyílik naponként megtapasztalni az Úr közelségét. Hát legyen ma is így, és így tekintsük végig a mára kijelölt igeszakaszunkat!

Az alábbi történetünk megértéséhez szükséges végig tekintünk a keret történetet, amiben zajlik. Pált a hajóutazása során nem várt esemény érte. Eleinte még azt hitték a déli szél áramlat kapcsán bátran folytathatják útjukat a kitűzött cél felé, ám mégsem úgy alakult, ahogy elgondolták.  Egy erős keleti szélvihar csapot le kréta környékén. Ez mai szóhasználattal élve hurrikán erejű szélviharnak felel meg. Ez söpört le a krétai hegyekről elsodorva a hajót is. A vihar napokig tartott, próbálták menteni a menthetőt, a legfontosabbat, az emberi életet. A rakományt mind ki dobták, a felszereléseket is kidobálták, csakhogy az emberi életek megmeneküljenek.

A hajó tehát komoly veszélybe került, emiatt ahogy az Ige is tudósit. Válsághelyzetbe kerültek. Ha egy címet kéne adni a mai alkalommal a prédikációnak így hangzana: „Válságok és veszedelmek”.

 És ebben a címben már felelhető az Ige aktuális gondolata is egyaránt. Ma is, ha végignézzük a világban, mit látunk? Válságot- jó lehet egy másfajta válsággal és veszedelemmel kell szembenéznünk, amely bennünket a pusztulásba visz.

 Mire is gondolok?- arra a súlyos válságra, amikor az ember elveszíti a kapcsolatát az Istennel, ennél súlyosabb gond nem is lehet, amikor ma embere egyre lazítja az Urral való kapcsolatát. És miközben ezt teszi, nem veszi észre, hogy a veszedelembe zuhan egyenesen. Pál mit mond végül: elveszett megmenekülésünk minden reménye. Mintha minden elveszett volna, de csak mintha, mert az Úr láthatatlan keze ott volt. Látszólag mindennek vége, de mégsem, ahogy Ady Endre is fogalmaz versében:

Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.

Valami készül, amit még nem látni, de az Úr működik, Isten mindezen történések által újra és újra utat mutat, megvilágosít. Csak kérdés, hogy mi ezt észrevesszük e? Vegyük észre és engedjük közelebb újra magunkat az Urhoz s bízzunk benne.

Halld meg ma is az Úr szavát, ahogy Losonczi Léna is mondja versének egy részletében:

Hallod-e? (Losonczi Léna)

Hallod-e, hogy zörget Jézus,
kopog szíved ajtaján?
Bebocsátást kér tetőled
új életed hajnalán.

Halld meg ma is Ur szavát, és enged még ma be Őt az életedbe. Ámen!

Kaszaniczki Csongor,

Erdőd

Szóljon hozzá