Kezdőlap / Egyházmegyei hírek / Imahét – 1. nap – Megbékélés: A rakomány kidobása

Imahét – 1. nap – Megbékélés: A rakomány kidobása

„A vihar hevesen hányt-vetett bennünket, ezért másnap kidobálták a hajóterhet, harmadnap pedig a hajó felszerelését dobálták ki saját kezükkel… Minthogy már sokat éheztek is, Pál felállt közöttük, és így szólt: Az lett volna a helyes, férfiak, ha rám hallgattok, és nem indulunk el Krétából, hogy elkerüljük ezt a veszélyt és ezt a kárt.” (ApCsel 27,18–19; 27,21)

„Tenger tombol, zúg, süvít a szél…” – sajnos nem mossa már három tenger határainkat, de a mi nyelvünkön is értjük azt, amit az egyik legismertebb ifjúsági énekünk is megfogalmaz. Hogy betegség miatt tombol, vagy éppen emberi kapcsolataink repedeznek, idegeink közelednek tűrőképességeink határához? Nem tudom, neked milyenneműek a problémáid.

A terhet le kell rakni, mégpedig sürgősen. Vannak, akik hagyták terheiket felhalmozódni ahelyett, hogy imádságban kerestek volna megkönnyebbülést. Végül szinte összeroskadtak a terhek súlya alatt, úgyhogy már egyáltalán nem képesek imádkozni.

Érdemes nevén nevezni terheinket, csakhogy tudjuk, mit kell kidobni. Említsünk meg most csak kettőt a kidobandók közül.

A büszkeség és önimádat terhe becsapós külső szemmel, hiszen pontosan az ilyen embereknek nincs rendben az önbecsülésük. Ezért, ha mások nem mondják, majd kényszeresen saját maguk vállon veregetik magukat.

Egy másik nagy teher a tettetés és képmutatás terhe. Fárasztó a színészkedés, (nem a hivatásra gondolok) ráadásul azt sem tudod tőle te sem egy idő után, hogy ki vagy valójában. Ne csak a vasárnapi ruhád tükrözze keresztyénségedet, hanem az életed is!

Büszkeség helyett jöjjön a megkönnyítő alázat, a képmutatás helyett pedig a felszabaditó én. S máris megkönnyebbül életünk hajója. Carl Gustav Junggal együtt pedig elmondhatom: „Nem az vagyok, ami történt velem. Az vagyok, amivé válni akarok.” Ámen!

Rácz Ervin,

Szigetlanka

Szóljon hozzá