Építő, jó hangulatú és hasznos lelkészértekezletnek adott otthont a Szamoskóródi Református Egyházközség. A Szatmári Református Egyházmegye lelkipásztorait örömmel és szeretettel fogadta a gyülekezet. Nagyon jó volt tapasztalni, hogy a nyugalmazott lelkipásztorok is jelen voltak és jól érezték magukat.
Csütörtökön délelőtt a kóródi templomban Jobb Domokos ombodi lelkipásztor, helyettes egyházmegyei lelkészértekezleti elnök hirdetett Igét, a bibliaolvasó kalauz aznapi Igéje alapján: “Gyermekeim, ezt azért írom nektek, hogy ne vétkezzetek; ha pedig vétkezik valaki, van pártfogónk az Atyánál: az igaz Jézus Krisztus, mert ő engesztelő áldozat a mi bűneinkért, de nemcsak a miénkért, hanem az egész világ bűnéért is. Abból tudjuk meg, hogy ismerjük őt, ha megtartjuk az ő parancsolatait. Aki azt mondja, hogy ismeri őt, de nem tartja meg parancsolatait, az hazug, és abban nincs meg az igazság, aki pedig megtartja az ő igéjét, abban igazán teljessé lett az Isten szeretete. Ebből tudjuk meg, hogy őbenne vagyunk. Aki azt mondja, hogy őbenne marad, annak magának is úgy kell élnie, ahogyan ő élt.” (1Jn 2,1-6) Az igehirdető arra a szószólóra irányította a figyelmet, aki az egyház feje, Jézus Krisztus. Az, hogy hozzá tartozunk és szeretjük őt, abban kell, hogy meglátszódjon, ahogyan élünk és világítunk a világban. – bátorított az igehirdető.
A Harangszó múltja, jelene és jövője
A szünetet követően két előadásra is sor került. A Harangszó gyülekezeti lap létjogosultságáról tartott előadást Erdei Árva István felelős szerkesztő, felvázolva a lap múltját, jelenét és jövőjét. Több idézet is elhangzott a kezdeti időszakból, mely éreztette azt a lelkesedést, ami jellemző volt a lap indulásakor. “Bele kell harangozzuk a világba az evangélium szabadításának örömét. Kívánom, hogy ez a Harangszó ne némuljon el. Ehhez pedig szükség van arra, hogy egyházunk megújuljon. Ennek a megújulásnak egyik szócsöve és részese, fontos tényezője lehet a Harangszó című egyházi, gyülekezeti lapunk, melynek olyan meleg és mély érzéseket kell ébresztenie minden olvasóban, és ezt ki is kell vívnia magának, mint falusi harangjaink, a falu megtartó csendjében, amint belekondulnak a nép szívébe, csendes parókiák dolgozószobáiba.” – hangzott el a részlet Farkas Antal Tőkés Lászlóval készített interjújából, még a kezdeti időszakból, 1990. január 12-én, Szilágycsehben. Aztán pár évtized elteltével a lelkesedés alábbhagy, néhány „megszállott” ember ügye lett az újság, részükről sok küzdelem, álmatlan éjszaka, törődés van egy-egy lapszám mögött. A szórványvidéken pedig, ahol alig látnak magyar lapot valóban drága kincs a Harangszó, s más írások is. “A Harangszó a megújulni készülő egyház gyülekezeti lapja lett. Szép álmokkal, tervekkel indult. Ennek köszönheti, hogy ma a nyomtatott szó válságának idején még mindig van, és állandóan jobb tartalmat keresve és mutatósabb külalakot öltve jelentkezik az olvasók között. – mondja 2010-ben Csűry István akkor frissen megválasztott püspök. A kezdetben 35000 példányszámban megjelenő lap néhány éven belül kb. 15000 példányban állandósult, ez a szám viszont fokozatosan csökkent az évek múlásával. Ma a Harangszónak mindössze 3600 megrendelője van. Okok: a nyomtatott sajtó térvesztése, az olvasóközönség elöregedése, a fiatalok nehéz elérése, az olvasás háttérbeszorulása, a társadalomban egyre növekvő közöny, egyre kevesebben vagyunk. 2022-ben a romániai magyar nyomtatott sajtó 17 újságot veszített.
„Legyen a református sajtó mindenekelőtt az egyház megelevenedésének eszköze, tudja a korunk emberének szóló friss bibliai üzenetet modern módon, átütően közvetíteni.” – idézte az előadó mintegy szerkesztői hitvallásként Dr. Csohány Jánost. Majd ezt követően betekintést engedett a szerkesztés folyamatába és a jövőről már nemcsak beszélt, hanem kérdezett is. Remélhetőleg sikerül majd a lelkészeknek tolmácsolni a felelősségtudatot a gyülekezeti tagok felé, mert a lap fennállásának a jövője rajtuk is múlik.
235 telefonbeszélgetés – a lelkészek lelki világa
A második előadást Rácz Ervin Szatmár-szigetlankai református lelkipásztor tartotta, aki 235 telefonbeszélgetésen van túl, melyett a Királyhágómelléki Református Egyházkerület lelkipásztoraival folytatott. Ebbéli tapasztalatát osztotta meg a közösséggel: “Lelkipásztor vagyok és ebben sem akartam más vagy több lenni. Nem akartam mást, csak bátorítani, buzdítani, ismerkedni, missziói terepet felmérni és hallgatni, meghallgatni. Úgy érzem ezeket a célokat nagyjából sikerült elérnem.” – mondta. A hívások alapján az előadó megállapította: lelkipásztoroknak is szükségük van építő közegre. Érdemes megemlíteni, hogy vannak olyan lelkipásztori közösségek: kórusok, imacsoportok, baráti közösségek, együtt sportolók, akik megtalálták a feltöltődés közös alkalmait. Ezt kellene tovább folytatni és erősíteni. „25 éves lelkészi szolgálatom legkellemesebb élményét okoztad hívásoddal.” – mondta egy lelkész, és sok hasonló reakció érkezett pusztán arra reagálva, hogy végre valaki megkérdezte tőlük, hogy vannak és a válaszokat meg is hallgatta. Aztán kifakadtak olyan mondatok is a lelkészek ajkán, amelyek a közömbösség nyomán keletkeztek: „úgy érzem, nincs szükség rám.” … „úgy érzem, nincs szükség lelki munkára.” … „Meguntam, mert hiába akarok többet adni, mint amennyit igényelnek.”
Erőtlenség, fáradtság érezhető sok lelkész életében, a konfliktusok ugyancsak bőséggel jelen vannak, van mit megoldani és van mibe belefáradni. Többen kiszolgáltatottnak érzik magukat. A konfliktusok a presbiterekkel és a politikummal is megoldandó feladatok elé állítják a lelkészt. Sokan a fennmaradásért küzdenek. Valahol a lelkész elődje visszaszól, beleszól a gyülekezetbe, ezt a jelenlegi lelkész sérelmezi, valamikor jogosan. A féltékenység és az összehasonlítás bizony itt is jelen van. Jó volna ezeket a dolgokat is átbeszélni, és normálisan kezelni. Szolgatársak vagyunk, és nem pedig versenytársak! A győzelmet nekünk megszerezte valaki, nekünk csak hozzá kell tartozni! – mondta az előadó, aki negatívumként kiemelte azt, hogy néha a lelkipásztorok is hajlamosak komolyabban venni az összeesküvéselméleteket, mint a hitet. Ez csalóka sikerélmény, de hamis magyarázat a kudarcokra. Nem adhatnak megoldást, megnyugvást és vigaszt. És a látszat ellenére nem is adnak. Rácz Ervin ugyanakkor elmondta: “Tudunk mi kedvesek is lenni…. Sugárzik a vidámság sokakból még telefonbeszélgetésen keresztül is. Vidám, nevetős, mosolygós hangokat is hallottam a telefonbeszélgetések alkalmával …. és ez jó. Érezhető szeretet.” – ezt kell terjeszteni és fokozni. “Igét hirdethetünk. A világ legszebb hivatása a mienk! Hiszen Isten szolgái vagyunk. Annak a szolgái, akié ez az egész. Aki teremtette a világot, gondot visel róla. Jó erre sokszor emlékeztetni magunkat.” – bátorította a lelkipásztor a lelkipásztorokat.
A beszélgetések aztán folytatódtak a szeretetvendégség alkalmával. A szamoskóródi közösség vendégszeretetében erősödött a lelkipásztorok közössége.
