Kezdőlap / Egyházmegyei hírek / Fordulj vissza, mert lehet!

Fordulj vissza, mert lehet!

   Műholdas nyomkövető készülékünk azonnal jelzi, ha a tervezett útvonalról eltértünk. Az okos kis szerkezet visszafordító megszólalására nincs az a gépkocsivezető, aki ne lassítana, és rövid értékelés után ne engedelmeskedne a figyelmeztetésre. A tévedést rendező módosítás eredménnyel jár. A modern technika csodagépét évezredekkel korábban megelőzte Valaki, Aki ugyancsak nyomkövetőnk és a lelkiismeretünkben megszólaló hang is.  Istenünk gyakran figyelmeztet, igazítja utunkat, hogy célhoz érkezzünk. 
   Folyamatosan és türelmesen követte őseink és elődeink életét, amint bennünket és utódainkat sem fog magunkra hagyni. Történelmünk során több kiemelkedő eseményben fedezhetjük fel Isten figyelmeztető felszólítására a lelkiismeret sok és egyre több emberben visszhangozó hitvallását, egészen addig, hogy az Ige mennyei üzenete, embereken át emberekhez érkezett. A reformáció félezer éves ajándék, amely Isten hangjára érzékenyítette az elbizonytalanodott embert, aki szembesült elveszésében hatványozódó tehetetlenségével, de kijózanodó látással fedezhette fel a járhatót, valamint felülről hangzó szóból érthette az éltető parancsot. A reformátorok prófétai és apostoli szolgálata nem maradhat történelmi emlék, példájuk a mai hitvallókat tetemre hívja. Az evangéliumi alapokhoz való visszatérés tekintélyes évfordulóján kötelező az Ige mellett forgolódóknak szembesülniük azzal, hogy van-e bátorságuk meghallani a nyomvezetés mennyei hangját, van-e hitelük a szakadék felé tántorgókat visszafordulásra hívni; van-e bátorságunk és hitelünk jó irányba fordulni és másokat is erre szólítani?!
   A nyomvezetés gépi hangja arra kéri az eltévedőt, hogy forduljon vissza, ahol lehet. A megújulást hálával keresők ettől többet hisznek és tudnak. Mi hisszük és tudjuk, hogy mindenhol, és mindenkor van visszatérés. Isten üzenete: mert lehet! Most, és az elkövetkezendőkre nézve, legyen szívbeli bizodalom, és biztos ismeret, hogy a hívő ember az Istenhez való igaz kapcsolatában, a maga életrendjének megigazítását reméli és várja a felülről való elkészített megoldást. Mert lehet! Lehet, megint Isten gyermekeinek tekintenünk önmagunkat. Lehet, újból közösségnek látnunk magunkat és mieinket. A mában sokat megemlegetett identitás ismertető jegyek közé, akár első helyek között, merjük odasorolni gyermeki és testvéri vonásainkat. Ezzel nem csökken sem az anyanyelv, sem a nemzet, sem más ismertetők értéke, sőt ezzel erősödnek!
   Isten rendjéhez való visszafordulásunk és környezetünk visszafordítása az egyén, a teremtett ember önismeretének, önbecsülésének  helyreállításával kezdődik. Hazudik mindenkor az, aki bármilyen eszmét követve, arról szól, hogy nincs Isten, és az ember keresse a neki legjobban tetsző viselkedésformát. A teremtés története bármilyen régi, nekünk mindig új és egyértelmű. A világ és benne a mindeneket felvigyázó ember Isten tulajdona. A kozmosz Ura csak a földet adta az embernek főbérletként. Ha a bérlő úrhatnám béresként viselkedik, akkor annak jelei, mint ihatatlan víz, eltüntetett erdők, megbolondított éghajlatok és mások, eltitkolhatatlanok és megmagyarázhatatlanok. Ha eddig erőtelenül tettük, akkor valljuk meg, magunk és utódaink boldogabb és tisztább jövendőjében bizakodva, hogy Isten képmásai vagyunk. Az Ő hasonlóságára vagyunk férfiak és nők, hogy így szülessenek gyermekek, és teljen meg az egész föld velünk. Alázattal kell belátnunk, hogy képmásmivoltunkat gyakran félreértelmeztük, és mások  félremagyarázását nem helyesbítettük. Nem szabad álistenek felemelkedését elfogadnunk, nem szabad a férfi és nő kapcsolatát a házasságban elerőteleníteni, nem szabad azonos neműek párkapcsolatát pártolnunk, nem szabad Istent együtt említenünk az ördöggel vagy a modernkori bálványokkal. Valljuk, hogy Isten képmása szerint gyermekek vagyunk, akik Isten útján az Ő célját megismerve haladunk. Elismerjük, hogy vannak bűneink és tévedéseink, de a reformáció szellemében megállunk, és visszakérjük magunkat a helyünkre. Mert lehet!
   Isten rendjébe, az egyház közösségébe, van reményünk teljesen beilleszkedni. Az egyház egyeteme, az eklézsia, a gyülekezet, az imádkozók közössége gyakran lett a világ csúfsága. Mert lehet, most kell megint és erőteljesen kiállanunk Jézus Krisztus által megszabadított emberek közösségében az egyház szabadságáért. Mert lehet, nem kívánhatja senki sem, semmilyen iga terhét vissza önmagára. Nincs önkény, hűbéresség, rabszolgaság, sátáni hatalom ott, ahol a Szentháromság munkáját nem gátolja a gyűlölet, az árulás és a bűn megannyi változata. Isten egyházát, azaz a mi közösségünket sokszor érte az a vád, hogy emberi tákolmány, és a papok megélhetési erőlködéséből keletkezett és máig megmaradt fura intézmény. Az első templom megépítőjének a következőket mondta Isten: “Kiválasztottam és megszenteltem ezt a házat, azért itt lesz az én nevem örökké, itt lesz a szemem és a szívem is mindenkor.” (2Krón. 7,16) Salamon hallja, nekünk hallanunk kell ezeket a megkérdőjelezhetetlen szavakat. A mindenkori ördögi hatalom igyekszik éppen az ellenkezőjét állítani, mert a valóság sohasem érdekelte a démonizált világot, de ennek véget kell vetnünk. Önazonosságunk egyik vezér eleme, hogy Isten gyermekeiként kiválasztottak vagyunk és megszentelt életűek, kiválasztott és megszentelt helyen! A ház, a templom, ahol együtt vannak az Isten képmására teremtett emberek, mint Salamon és kortársai, mint te és én a hívők közösségében, egy háztartásban, ugyanazon házi rend fenntartásában, egyházi gyülekezetben Isten nevében. Ilyen közösségben nem lehet nem észrevenni, hogy a szeretet felügyelete alatt vagyunk. Isten szeme, a testvérek tekintetével fordul felénk, hogy ne lehessen eltitkolni fájdalmat, félelmet vagy örömöt és boldogságot. Ebben a házban Teremtőnk szíve dobog értünk mindenkor. Ezt a szívdobbanást hallhatjuk az istentiszteletek alkalmain, az Ige hűséges hirdetésében, a lelkes éneklés harmóniájában, az imádság térdreeresztő alázatában. Isten szíve akkor is jelen van a házban, amikor mi házon kívül maradunk.
   Mert lehet, most halljuk meg a felülről érkező Íge-Szót, hogy térjünk meg, vagy vissza akár, hogy utunkat el ne veszítsük. Inkább legyünk módosítás-vállaló mindig reformálódó példái mieinknek és gyermekei kegyelmes Atyánknak.
Nagyvárad, 2017. január 1.
A békesség kötelékében!
Csűry István

Szóljon hozzá