Bogya-Kis Mária egyházkerületi nőszövetségi elnökkel, a Szatmár-Szamos-negyedi református gyülekezet lelkipásztornőjével beszélgetünk a nőszövetségi munka céljáról és a közelgő nőszövetségi konferenciáról.
Nem nagyon kell bemutatni, hiszen sokan ismerik a Szatmáron, de a Partiumban is, de egy pár dolgot, amit fontosnak tart, kérem mondjon el magáról!
Magyardécsén születtem, tehát nem vagyok Szatmár megyei. A férjemmel, Bogya-Kis Ferenccel a teológiai évek alatt ismerkedtünk meg, akivel most a szamosnegyedi gyülekezet lelkipásztorai vagyunk. Két gyermekünk, Áron és Noémi is követték tulajdonképpen az életünk útját. Ők is lelkipásztorok ma, ki-ki a maga gyülekezetében. Nagyon örülök annak, hogy Isten kegyelméből, az elmúlt húsz esztendőben templom épült, új parókia, szeretetotthon létesült és református óvoda működik. Mint lelkipásztor, mint feleség, mint édesanya boldognak mondom magam, mert úgy érzem, hogy nem végeztem a munkámat hiába, sok-sok álom teljesült abból, ami korábban a szívemben élt. Amellett, hogy gyülekezeti munkát végezhetek, még a belmissziói tevékenységben is részt vehetek: korábban bortönpasztorációt végeztem a szatmári börtönben az asszonyok között, ma pedig a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Nőszövetségének az elnökeként folytatom az én munkámat.
Mióta elnöke a nőszövetségnek? Miben áll a nőszövetségben végzett munkája?
Az egyházmegyében 1990-től koordinálom a nőszövetségi munkát, 2001 óta az egyházkerületi nőszövetség elnöke. Évről évre igyekszem megszervezni úgy a nyári nagykonferenciát, mint a kisebb elnökségi találkozókat, sőt ahova meghívnak az év során, akár zászlóavató ünnepségre, akár előadást tartva bármilyen más alkalomra szívesen elmegyek. Ez azt jelenti, hogy az én utam Nagybányától, Máramarosszigettől, Temesvárig tart és mindig ott szolgálok, ahova szeretettel meghívnak. Nagy örömem, hogy a nőszövetség lélekszámában is gyarapszik. Csodálatos szeretetmunkát végeznek a maguk gyülekezetében, a közösségben, a közösségért, az Anyaszentegyházért, ami elismerésre méltó.
Mióta indult útjának a belmisszónak ez az ága? Mi a története?
Nagyon kedves ismerősünknek, elnökségi tagnak a gondolataira szeretnék itt kitérni. Szécsi Andrásné Emma néni a Tiszáninneni Református Egyházkerület Nőszövetségének a titkára így emlékezik a nőszövetségek megalakulására: Az első nőszövetségeket Erdélyben Trianon után a történelmi szükségszerűség hozta létre. Amikor „a magyar férfiak perbe szállnak Istennel”, akkor Nagy Károly erdélyi püspök Pilder Máriát bízza meg „Menjen Mária, keresse meg az asszonyokat, ismertesse meg velük az Úr Jézust. Tanítsa meg őket imádkozni, hogy behozzák a férjüket a kiürült, elárvult templomokba”. És Mária megy, mint a meggyújtott szövétnek végezni a békéltetés szolgálatát. Nem olcsó vigasztalás a szava, hanem az ítélet és a kegyelem mély értelmezése. A nőszövetség virágkorát Makkai Sándor püspök korában éli, akinek a felesége lesz az elnök és Pilder Mária a munkatárs.
Miért fontos a nőszövetség munkája, hogyan szerveződött újjá és milyen célkitűzései vannak?
A feltámadott Jézus Krisztus asszonyokat küld követségébe, hogy az élet örömhírével ébresszék a világot a halál fájdalmából. Ma is sokak számára megfejthetetlen, érthetetlen ez a kérdés: miért éppen az asszonyok a húsvét első követei. Hiszen ők a gyöngébbek, a kiszolgáltatottabbak, kevésbé bátrak, halkabb hangúak. De mégis őket küldi szolgálatba az Úr. 1990-ben Isten elhengerítette a kommunizmus kövét, és Kolozsváron döntöttük el, hogy újraszervezzük a nőszövetségi munkát. Tizenhárom lelkésznő vállalta, hogy újraalakítja az egyházmegyékben a nőszövetséget és beindítja a szeretetszolgálatot a gyülekezetekben. Azóta minden évben találkozókat tartottunk, sikerült testvérkapcsolatot kiépíteni egymással és az anyaországi nőszövetségekkel. A Királyhágómelléki Református Nőszövetség 1999-ben tartotta első nagykonferenciáját Nagyváradon. 2001-től évről évre sorra látogattuk egyházkerületünk nagy, templomos gyülekezeteit. Konferenciáinkra zászlóinkkal szoktunk bevonulni, ezeken általában másfél ezren vannak jelen. Huszonkét éve minden márciusban megtartjuk városunkban az Ökumenikus Női Világimanapot is és mindig más történelmi felekezet részéről szolgálnak. A nőszövetségek célkitűzéseivel kapcsolatosan az első egyházkerületi elnökünk, Dr. Eszenyeiné Dr. Széles Mária megfogalmazását érdemes idézni: célunk a hit erősítése, elmélyítése, a keresztyén életvitel megvalósítására való ösztönzés a családban, a gyülekezetben, népünk körében, a társadalomban. Ezt a szolgálatot a diakónia és a misszió területén kívánjuk kibontakoztatni. Minden nőszövetségi munka függ a helyi gyülekezet helyzetétől, szükséglettől és az adott lehetőségektől. Az állandó tényező Isten igéje, amelynek útmutatása szerint végzendő minden tevékenység. Erre lélekben és szakmailag kell felkészülni. Ifjak, öregek, magányosak, betegek, lelki válságba levők, elvilágiasodott emberek között végzett örök apostoli szolgálat ez, amelynek igényéről nem mondhatunk le: Krisztushoz menni, az ige javaival feltöltődni és Krisztustól kilépni a szolgálat útjára.
Hogyan csapódik le a nőszövetségi munka a gyülekezeti szolgálatra, az egyházközségre, konkrétan a szamosnegyedi gyülekezetre is?
A szamosnegyedi nőszövetségi csoport tagjaival lelkipásztori pályám legküzdelmesebb szakaszában találkoztam. Amikor férjemmel megkaptam a feladatot a templom építésére és a gyülekezet szervezésére, akkor túlságosan nehéznek tűnt ez az egész. Kérdésünk az volt, hogy hogyan sikerül majd a város peremvidékén, tömbház-negyedekben élő református magyarokat egy közösséggé formálni. Láttuk, hogy az idős nyugdíjas emberek örülnének, ha nem kellene minden vasárnap a távoli belvárosi templomba menni istentiszteletre. Itt az alapkő mellett is meghallgatnák az igét. Ettől kezdve rendszeressé vált a szabadtéri istentiszteletek tartása az új templom számára kijelölt területen. Az a 30-40 fős gyülekezet, majd később 200-300, akik alkalomról alkalomra eljöttek az igehirdetést meghallgatni, a gyülekezet alapító tagjainak számítanak. Ezekből alakult az első nőszövetség, akik a kapott kegyelmi ajándékok és talentumok szerint tagolódnak be a gyülekezetért végzett szeretetmunkába. Van diakóniai csoport, akik időseket, betegeket látogatnak, kézimunkakör, akik közül néhányan pici babaholmit kötnek a gyülekezet megkeresztelt gyermeke számára. Vannak konyhai szolgálatosok, mások besegítenek a misszióba, mások szeretetvendégségeket rendeznek és levesbe való csigatésztát készítenek értékesítés céljából. Ők a csigatészta készítő csoport tagjai.
Ha jól tudom, van egy pasztorál–pszichológiai szakdolgozata, ami éppen erről a csoportról szól.
A dolgozatom címe, a Debreceni Hittudományi Egyetem pasztorál-pszichológiai szakára készítettem: A templom- és gyülekezetépítő nőszövetségi munkacsoport közösség formáló jelentősége. A csoporttagokkal interjút is készítettem, hogy mit jelent számukra ez a munkaközösség. Volt, aki azt válaszolta, hogy mindent, ebben benne van, hogy örülnek ennek a közösségnek, ahol kikapcsolódhatnak, de ugyanakkor megtartó erő, szeretetreméltó társaság, amire büszke lehet az ember. Volt, aki azt mondta: ez a második családja, lehet találkozni Istennel és egymással, sorspróbált emberekből áll, számíthatnak egymásra. Ha valaki beteg, felkeresik. A gyászban krízishelyzetekben számíthatnak a támogató szeretetre. Elégtételt az az a tudat, hogy ők is adhatnak valamit, a két kezük munkáját. Az idős, hajlott korban lévő emberek munkáját is elfogadják, fontosnak érzik magukat. A csoportban menedéket, szeretetközösséget találnak. Az empátiára, az elfogadásra és a nyitottságra alapul a nőszövetségi munka. A megélt megpróbáltatások és sikerek összekovácsolták az életüket. A csoport jövőképével kapcsolatban a megállapítás a következő: erre közösségre szükség van, a munka számukra terápia, az együttlét gyógyít. Az új célok Jézus mondatára alapoznak, „szegények mindenkor lesznek veletek…” Ha már nem a templomért, a szegényekért, a misszióért, a gyermekek hitben való neveléséért, amíg élnek jönnek! – mondták határozottan.
Ha jól tudom, van egy imakönyv, amit a nőszövetség éppen készít.
Végülis ez az imakönyv egy hiánypótló lehetőség. Évenként kiszoktunk adni egy konferenciafüzetet, ami beszámolókat, imákat, verseket tartalmaz. Arról, hogy egy éven át milyen munkát végeznek a kilenc egyházmegyében. A napi ima a keresztyén asszony egyik kötelessége, hiszen az egész életünk sem elég, hogy hálát adjunk: Isten megtartotta életünket, családunkat, Anyaszentegyházunkat és a világot. A konferenciára a tervek szerint meglesz az általam kiadott témákban az imakönyvet, kincset letéve imádkozó népünk asztalára, amely az élet különböző helyzeteiben megfogalmazódott könyörgések színes virágcsokra.
Végezetül erről a nőszövetségi konferenciájáról is essen szó. Milyen programok lesznek július 19–én Nagykárolyban?
Szeretettel meghívjuk a Nőszövetségeket, egyházkerületünk asszonyait és leányait a Királyhágómelléki Református Nőszövetség XV. Konferenciájára, amelyet 2014. július 19-én a Nagykároly-Belvárosi református templomban tartunk (Carei, Rákóczi Ferenc utca 17). Konferenciánk témája: Kincsünk a magyar nyelvű Biblia. 10 órától zászlós bevonulás és a konferencia megnyitása: Ft. Csűry István püspök megnyitója után igét hirdet: Ft. Csomós Józsefné gönci lelkésznő, tiszáninneni főtiszteletű asszony. Ezután köszöntések következnek: Bogya-Kis Mária a Királyhágómelléki Református Egyházkerületi Nőszövetség elnöke, Nagy Sándor esperes. Előadást tart: Ft. Dr. Márkus Mihály nyugalmazott püspök (Dunántúli Református Egyházkerület.) Pillanatképek a magyar bibliafordítások történetéről címmel. (Részletesebb program a jövő pénteki Hitélet rovatban – Szatmári Magyar Hírlap) Szeretettel kérjük asszonytestvéreinket, hogy aki teheti zászlóval, népviseletben jöjjön. Részvételi díj: 5 lej; ebből kávét, kalácsot és ásványvizet tudunk biztosítani. Uzsonnát, útravalót ki-ki hozzon magával. A lelkésznőket kérem, hozzanak palástot, hogy együtt oszthassunk úrvacsorát. Arra kérjük a lelkipásztorokat és feleségüket, valamint a megyei nőszövetségi elnöknőket, hogy szervezzék meg gyülekezetenként az utazást. Részvételi szándékukat 2014. július 10-ig jelezzék a következő elérhetőségeken: Bogya-Kis Mária – Tel: 0261 769745, E-mail: bogyakis@gmail.com vagy Tukacs Irén – Tel. 0261861787.
Isten áldja meg találkozásunkat