Kezdőlap / Gondolatok / Egybeilleszkedve és összefogva

Egybeilleszkedve és összefogva

Pál apostol az egész gyülekezet szeretetben való épüléséről szól az efézusi levélben. Az egyház, mint a Krisztus teste kellő alapot és eligazítást nyert Istentől, hogy ez a nemes munka célba érkezzék. Ugyanakkor, a szeretetben építkező Krisztus-test nemcsak önmagára figyel, hanem küldetése, hogy a világ minden részét, ugyancsak szeretetben kiteljesedő szolgálattal körülölelje. A keresztyén közösségek elterjedésével nőtt a világ esélye, hogy a jó példán maga is a hasznos és eredményes irányt kövesse.

Az egyház közel kétezer éve szembesül az „igazsággal növekedő szeretet” követelményével, melynek gyümölcse az érett személyiség. A Krisztust követő személyiség hiteles, megbízható, aki szeretni tud és szeretik. Ilyenre mondja a lélektan, hogy autonóm. Csak ilyenekkel lehet önrendelkező társadalmat építeni. Az önmagával rendelkező ember mégsem önmagával van elfoglalva, hanem azzal a közösséggel és környezettel, amelybe beállította Isten. Ezek az önrendelkezők az autonóm társadalmat Krisztustól remélik. A fejtől jön minden, ami a tagokat összhangban tartja, a mozgást irányítja, a gondolatokat és az
érzéseket meghatározza. Amikor az egyház egyetlen fejének, Jézus Krisztusnak a világformáló szerepét hangsúlyozzuk, akkor a mai élet alakításának a lehetőségét is Vele együtt gondoljuk kivitelezhetőnek. Ha közös célra tekintenek emberek, ott rend keletkezik, haladás történik és boldoggá lesz mindenki. A test épül és egészséges, ha a mennyei fej irányít.

Az ép test tagjai egymáshoz tökéletes kölcsönösséggel viszonyulnak. Jó kapcsolatok révén teljes összhangban működnek a testrészek. Kiegészítik egymást. Közreműködnek a közös ügyekben, és együtt vannak sikerben, kudarcban egyaránt. Az ép test tagjai is különböznek egymástól, mert rendeltetésük és helyzetük más. Ennek ellenére nem a másságot méregetik, nem a különbséget nézegetik. Nem különülnek el, és nem fordítanak egymásnak hátat, nemcsak azért mert adottságaik korlátozóak, hanem mert késztetésük van. „Az Ő hatására egybeilleszkedve és összefogva, a különféle kapcsolatok segítségével, és minden egyes rész saját adottságának megfelelően működve gondoskodik önmaga növekedéséről, hogy épüljön szeretetben.” (Ef.4, 16)

Önmagunk növekedése szeretetben megköveteli az egybeilleszkedés kívánságát és az összefogás óhaját. E szív közelében hordozott vágyak nélkül, és azok megtagadásával haszontalan testrészek vagyunk. Alkalmatlanok, tehát eltávolíthatóak. Krisztusban viszont gyógyíthatóak, és hasznosak. Erdély magyarjai Krisztusban láthatják meg a célra vezető keskeny ösvényt. Benne van elrejtve a mi igazi önrendelkezésünk ajándéka. Vele együtt tudunk egybeilleszkedő összefogással, szép szolgálattal és teljes szeretettel építkezni. Krisztus nélkül viszont mélyül a tagok közötti illetlen összevisszaság, és a kifogásokat hajszoló önérdek.

Csűry István

Szóljon hozzá