Kezdőlap / Egyházmegyei hírek / Csűry István püspök gondolatai imahetünk zárására

Csűry István püspök gondolatai imahetünk zárására

Békességig kísérő igazság

„Világosságom és segítségem az Úr, kitől félnék? Életemnek ereje az Úr, kitől rettegnék? Ha rám támadnak is a gonoszok, szorongató ellenségeim, hogy marcangoljanak engem, majd megbotlanak, és elesnek. Ha egy egész tábor jön is ellenem, nem fél a szívem. Ha háború tör is rám, én akkor is bizakodom. Egy dolgot kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy az Úr házában lakhassam egész életemben, láthassam, milyen jóságos az Úr, és gyönyörködhessem templomában.” (Zsolt.27,1-4)

Kedves Testvéreim!

Imahetünk záróistentiszteletén Dávid zsoltárának első négy verse a vezérige, de emellett a szerkesztők megjelölték Krisztus Jézus önmagáról szóló kijelentését is, amit az igazságos ítélet felől szóló bizonyság követ. János evangélimának 8. részében olvassuk: „Én vagyok a világ világossága, aki engem követ nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága….igaz az én ítéletem, mert nem egyedül vagyok, hanem én és az Atya, aki elküldött engem.”(Ján 8,12-20)

Ha figyelemmel követtük az imahét üzeneteit, akkor most az is nyílvánvaló, hogyan érkezik az alapüzenet végcéljához. A Mózes 5. könyvében a 16,18-2o ban találtuk a 2019. esztendő keresztyén közösséget építő ígei üzenetét: az igazságra és csakis az igazságra törekedj! Krisztus ítélete az Atyával hozott döntés, mely egyedüli és tökéletes, amely üdvösséget ajándékoz. Ennek hitében és tudatában kell minden embernek az igazságra, azaz Krisztushoz törekednie! Ebben a két szövetséget érintő, és azokban kijelentett isteni akaratban és tettben megtaláljuk feladatunkat és a végső ajándékunkat. Ezért érdemes imádkozni és közösségben egymás megerősítéséért szolgálni.

A zsoltár feltárja Dávid állapotát, amely a múltban is, de a jövendőből sem kizárható tapasztalatok keserű emlékeivel terhelt és visszaköszönő kísértésekkel tele. A félelem és rettegés kora erőapasztó volt. A kilátástalan helyzet vastag sötétséggel járt, amelyben a sorstársakat is könnyen szem elől lehet téveszteni, és az ellenfeleket sem egyszerű beazonosítani. A sötétség valóság és nem a kényszer szüli, viszont táptalaja minden valós és kényszeres szorongásnak, amely szüntelen feszültségben kialakult görcsös állapottal jár. A félelem lebénítja a lelket és a testet, de a lejtőn tovább romlik a helyzet, hogy a rettegés előtérbe kerülve, a maradék bizalmat is feleméssze. A tehetetlenségben csak önemésztésre jut még lehetőség, hogy a még maradék ellenállás kevés energiája rettegésbe torkolljon, hogy azt még egy darabig fenntarthassa a közeledő halál kapujáig. Félelem és rettegés bőséggel van a legtöbbször sötétségbe rekesztett világunkban is, ahol a fények árasztásában nem rejthető el milliárdok szenvedése, és közöttük a manapság hitükért legtöbb élet-áldozatot hozó keresztyének üldözése.

Dávid most bizalommal és reménységgel adja hírül, hogy a halál kapujában, vert helyzetben és a sötétség ellenszerét nem találó világban, mégis van egyetlen menekítő, aki menekülő sávról egyenesen az áldás útjára vezérel. Dávid megtapasztalta és most hitelesen elmondja, hogy mit tett vele Isten! Ma nekünk is erre a tapasztalatra kell építenünk, mert félelmetesen rettegő személyes életünknek, egyházainknak és magyar nemzetünknek nincs más megoldása. Minden szégyen nélkül kimondhatjuk ezt a tényt: magunk ismeretei alapján és eddigi saját élmények következményeiként. Bizony nem tudunk önerőből jobbak és többek lenni! Viszont maradék készségek birtokában felfedezhetjük mindazt, amit Isten már meg is tett értünk, mielőtt gondoltunk volna erre, mielőtt a kívánságunk megfogalmazódott volna! Isten hármas védő pajzsot vont a halál mindent elnyelő hatalma ellen! Dávid rettegő félelmében ismeri fel: sötétségének mélypontján világosság fénylik; lelkét, testét megkötöző láncok között segítség érkezik; teljes elesettségben erő gyülekezik! Ez a hármas pajzs bennünket is védelmez! Ha hasznosítjuk, akkor két dolgot láthatunk meg. Először azt, hogy ebben a hármas védelemben tartott meg mindeddig bennünket az Isten. Másodszor, hogy ez a hármas őrizet hozza a mennyei kontroll alatt tartott biztos jövendőt. Sötétség ellenében is örömre vezető fényt gyújt a világosságot megbecsülő hívők életében. Nemcsak a kötelező segítségnyújtás szintjén várhatjuk az enyhületet különböző bajainkra. Isten velünk közölt ereje nem fölöslegéből nyújtott könyöradománya, hanem üdvösséget teremtő szeretet!

A hármas pajzs védelmében a mi bizonyságunk is az kell legyen, ami a Dávidé:szívem nem fél! Mindenekelőtt bizakodom! Kimondjuk-e mi ezt az eltökélt vallomást, mely az Úrtól származik és előtte ér célba? Imahetünk és fohászkodó életünk próbatétele és kérdése ez. Valahol a föld békés szegletében lehet nem is annyira hangsúlyos ez a kérdés, de mennyire fontos ott, ahol gonoszok támadnak, ellenség haditervet készít, táborba szállnak és háborúba kergetnek. A békétlen hatalom sátáni eszközökhöz nyúl: marcangolja, azaz darabokra tépi azt, ami neki nem tetszik, és Isten gyermekeit ártatlanul gyötri! Ha gonoszok markában eddig nem volt megoldásod, most megtanulhatod :ezek már megbotlottak és meg is buktak. Keresztyénségünk, nemzetünk háborgatói elestek. Hiába tápászkodnának talpra, már nem fognak tudni. Isten megmentette népét és gyermekeit egyen-egyenként! Nem önerőből, és nem érdemeinkért, hanem egyedül a hármas pajzsot körénk építő Mindenható feltételt nem kereső szeretete által!

Dávid felismerve Isten mindenható szertetét már semmit sem vár a megbukott barbár világtól. Nem kéri senki elnézését, nem akar kárpótlást még csak felmentő szavakat sem. Egyedül Isten háza után vágyódik, hogy láthassa és élvezhesse a házigazda jóságát. Minden vesztesége semmit sem jelent, ha ott lehet az Úr közelében. Siránkozhatunk elveszített javakért, meghasadhat szívünk kergetett álmokért, rejtett megtorlási indulatok feszíthetnek, rá kell jöjjünk ezekből semmi nem lesz! Mert Teremtőnk az ő házába vágyakozót fogja áldásával befogadni és megbékéltetni.

Isten megbékéltető akaratából küldi a barbár világba Krisztus Jézust! A mennyet hozta a földre, azaz a mennyei hajlékot közel az emberhez, Istenországát közénk, hogy célként lássuk azt, ahova haza lehet menni. Krisztus ezért ismétli önvallomásában, amit Keresztelő Jánostól fogva tudunk. Én vagyok a világosság…azaz fénysugár a célra irányítva. Világosság, amelynek hatalma van a sötét erők felett, és áttör győzedelmesen az ördög pokoli hazugságain keresztül! Krisztus az igazság is, a világosságban megjelenő igazság. Ha imahetünk vezérlő gondolatát tekintjük, mely szerint az igazságra és csakis az igazságra törekedjünk, akkor most értjük meg, hogyan jutunk el eddig. Isten igazságra törekvő felszólítása nem marad parancs, hanem általa Fiában adott megoldás! Ámen

Csűry István püspök

Szóljon hozzá