Megtartotta évi egyházmegyei közgyűlését a Szatmári Református Egyházmegye. Király Lajos főjegyző prédikációja után Elekes Gyula presbiteri főjegyző számbavette a közgyűlés tagjait, miután Kovács Sándor esperesi beszámolója következett.
A lelkipásztorkórus szolgálata ismét a harmónia, az összhang gyönyörű lehetőségét mutatta és hallatta meg Higyed Gyöngyi vezérletével, Varga–Bressel Christiane a Szatmárnémeti Református Gimnázium tanára pedig a diákokat vezette a versmondásban a közelgő költészet napja alkalmából Áprily Lajos Március című versét továbbadva. Templom és iskola ismét együtt ünnepelt.
Király Lajos főjegyző prédikációjába a napi ige, Jób könyve 13. részének első 12 verse alapján egy „beteglátogatás” mélylélektani aspektusaira irányította gyülekezet tekintetét. A hallgatással a elveszíti az ember a biztonságérzetét. Jób azt mondja, hogy neki szüksége van erre a csendre, időt akar fordítani rá. Mai pörgő világunkban szeretjük a zajt, lármát, ha a TV a háttérben szól, ha valaki beszél hozzánk. Miért? Mert biztonságban érezem magam, mert azt érezem, hogy élek és vagyok. Azonban vállalkoznánk-e arra, hogy bezárkózunk szobánkba és csendünkben föltesszük Istennek és önmagunknak a kérdést: ki vagyok? Vállalom-e azt, hogy Istennel töltsek egy fél órát, hogy leüljek elébe? Ez félelmetes is lehet, mert ekkor az ember életében nincsenek lármák és zajok, hanem bele kell gondoljon hogyan számol majd el Istennel, esetleg megszólal Isten és mond valamit. Ezek tehát félelmetesek, mégis Jób azt mondja, hogy nem kell ettől rettegni, mert a csendben Isten meg tud szólítani és helyre tudja állítani életemet. „Csak légy egy kissé áldott csendben: Magadra békességre lelsz” (R. É. 399,3) A csend arra is alkalmassá tesz, hogy másokat észrevegyünk. Jób rátalált élete értelmére, Istenre. Nagy kérdés számunkra, hogy beteglátogatókként, segítőkként képesek vagyunk-e a megfáradt, célvesztett, életkedvtelen embereknek utat mutatni? Tudunk-e egyházmegyénknek, egyházközségeinknek és valamennyi tagjának rámutatni a legnagyobb élet-értelemre, Krisztusra? Tőle kérjünk ehhez naponta erőt! – bátorított a főjegyző.
Kovács Sándor a csodálatos emberhalászat történetével indította a 2013-as esztendőről szóló esperesi jelentését. Evezz a mélyre! – hangzott a jézusi biztatás. Esperes tovább bátorított: nem szabad elcsüggedni egyetlen presbiternek vagy lelkipásztornak sem, még ha eredménytelennek is tűnik a „halászat”. A megoldás mindenképpen az: engedni beszállni Jézust életünk hajójába. Sajnos megint apadt az egyházmegye: lélekszáma 2012-ben 20654 volt, 2013 végén pedig 20419. Azonban vannak bízató jelek is, ennek meglátásához mindenképpen szükséges, hogy mindenki a maga helyén felelősen végezze a feladatát, tudva azt is, hogy nincs egyedül a szolgálatban.
A különböző missziói területek előadóinak beszámolója, az elmúlt esztendőre való visszatekintés és az aktuális ügyek megtárgyalása után lelkész és a presbiter közös együttműködésének lehetőségére figyelmeztetett Csűry Miklós főgondnok is. A közgyűlés tagjai egymásnak áldott ünnepet kívánva távoztak a Láncos templomból.
