“És szóla az Úr Mózesnek mondván: Ímé, név szerint meghívtam Bésaléelt, a Húr fiának Urinak fiát a Júda nemzetségébõl. És betöltöttem õt Istennek lelkével, bölcsességgel, értelemmel és tudománynyal minden mesterséghez. Hogy tudjon kigondolni mindent, a mit aranyból, ezüstbõl, rézbõl kell csinálni. És foglaló köveket metszeni, fát faragni, és mindenféle munkákat végezni.” (Alapige: 2Mózes 31,1-5)
Bevezető
Keresztyén testvéreim! Tisztelt gyülekezet!
Lehet, hogy „egy rózsaszál szebben beszél”, mint a nyolcpercnyi időben összefoglalt áhítat, amely együttlétünk hármas dimenzióját Isten Igéjével hozza közelebb, hiszen: (1) pünkösd ünnepére készülünk, (2) templomot terveztek javítani, (3) az Isten által teremtett énekhang pedig a dallamok harmóniájával hirdeti a mai nap legfontosabb üzenetét: Isten Szentlelke tesz bennünket alkalmassá a szolgálatra. Alapigénk egy kevésbé ismert ember életet tárja elénk, ezzel is nagyobb hangsúlyt adva annak, hogy Isten Szentlelke nem csak a „kiváltságosaknak adatik”, hanem annak, aki azt hittel kéri.
1. Ki volt Besaléel?
Mózes második könyvének 31. fejezetében azokról a mesteremberekről olvasunk, akiknek feladatuk, hogy a szent sátor hajlékának arany-, ezüst-, réz-, kő- és faanyagokból készült istentiszteleti „kellékeit” megtervezzék és kivitelezzék. Tehát olyan ókori tervezőmérnökök és iparművészek, akik „mindenféle munkát” (3. v.) megterveztek és elvégeztek. Ennek a munkaközösségnek volt a vezetője Besaléel, akinek neve „Isten árnyékában” (oltalmában) jelentéssel bír. Júda törzséből, Káleb leszármazottaiból való (1 Krón 2,20). A mellé adott Oholiáb segítségével tervezte, irányított és részben maga végezte a kijelentés sátrának készítését, minden fölszerelésével együtt, beleértbe a sátor udvarát és a papi öltözékeket is. Kevesen tudják, hogy a frigyláda elkészítése is az ő nevéhez kapcsolódik (2Móz 37,1-től).
2. Isten Szentlelke alkalmassá tette
Sorolhatnánk tehetségét és munkásságát, de helyette inkább arról beszéljünk, hogy mindezt Istentől kapta, az Ő Szentlelke tette „alkalmassá és késszé arra”, hogy a rá bízott munkát elvégezze.
Az Úr hívta el és töltötte be Lélekkel. A sorrend az Igében fontos: először elhívja (2), majd betölti Szentlélekkel (3). Eszünkbe juthatnak a Szentírás olyan szereplői, akik elhivatásukkor megijedtek a feladattól, hiszen alkalmatlannak érezték magukat. Ilyen volt pl. Mózes is, aki egyenesen kifogásokat keresett (2Móz 3,11).
Mi is megdöbbenünk, ha elhív bennünket Isten egy bizonyos feladatra: akár lelkészt, presbitert, nőszövetségi- vagy gyülekezeti tagot, ifist. Első reakciónk a tiltakozás, magyarázkodás és visszautasítás.
A történetből megtanulhatjuk, hogy emberileg feladatunk és küldetésünk kudarcra van ítélve, de Isten Szentlelke alkalmassá tesz arra, hogy eszközök lehessünk kezében, – elsősorban itt, anyaföldünkön.
Ezért imádkozzunk naponta.
3. Feladat bízatott reá
Besaléel feladata a tervezés és az építés volt. Két fontos mozzanat. Az első a gondolkodást, míg a második a cselekvést helyezi előtérbe. Sokszor ezt a sorrendet felcseréljük életünkben.
Nekünk is imádkozva gondolkodni és cselekedni kell azért, hogy – Besalélelhez hasonlóan -, Isten anyaszentegyházának, református egyházunknak, felelősen gondolkodó építői lehessünk.
Isten mindannyiunknak feladatot ad, s ehhez az Ő Szentlelkét ajándékozza.
Ne keressünk kibúvókat, ne magyarázkodjunk, mint Mózes tette: „Ki vagyok én?- kérdezte. Ne mondjuk azt, hogy mi azért nem vagyunk képesek rá, mert nem ismernek az emberek, „nincs nevünk”. Kedves János vendégünk 2013-ban a következőket nyilatkozta: „Az ismertséghez mindmáig nem szoktam hozzá, hiszen negyvenvalahány évet anélkül éltem le, hogy bárki idegen rám köszönt volna (július 25). És azóta hányan köszöntik és ismerik…
Ha nem kérjük Isten segítségét, Szentlelkét mindennapi „gondolkozásunkban és építkezésünkben”, akkor hiába fáradozunk.
A kérdés az, látod-e, milyen feladat bízott rád Isten? Hogyan szolgálhatod Őt? Észre akarod-e venni? Futsz a feladatok elől, vagy – Isten segítségét kérve -, vállalod? Isten mindent eltervezett és megcselekedett Jézusban érted és értem. Kegyelmi ajándékát, talentumait mindenkinek osztogatja. Dávid pl. tízhúrú hárfáját Saul idegeinek zeneterápiás megnyughatására használta. (1Sám 16,23). Te tudod a legjobban, hogy neked milyen kegyelmi ajándék adatott. Ne rejtsd véka alá! (Mt 5, 15)
Feladatainkat, terveinket, gondolatainkat és döntéseinket gyakran önzésünk, büszkeségünk befolyásolja, ezért kihívás, hogy ki irányit, kire figyeljünk és kinek a vezetését fogadjuk el. Isten Szentlelkének a vezetése csodálatos lehetőség számunkra is.
Befejezés
Isten „név szerint hívta el Bésaléelt” (31,2) a feladat elvégzésére. Most azért hív az Úr, hogy vele induljunk a Jézus által megígért Szentlélek kitöltetésének ünnepére; hív, hogy eme hajlékot közös erővel javítsuk és szépítsük; hív, mert tudja: „Mindenik embernek a lelkében dal van”, s ezt másokért és önmagáért felelősséget vállaló dallamot teszi teljessé Jézus Krisztus. Milyen feleletet adsz a hívásra?
„Kell még egy szó, mielőtt” mennék:
Legyen mindannyiunk válasza: „a reménység nem szégyenit meg (feladatunk végzésében sem), mert Istennek szerelme kitöltette a mi szívünkbe a Szentlélek által, ki adatott nékünk” (Róma 5,5)
Ámen!
Király Lajos,
Batiz