Olyan tettekr l lmodtam, amelyek felett nem lehet sohasem t let, mert minden tettem ut n feket v sz radnak a szavak, s az jabb sejt sek fekete-feh r k zegein sz letnek csak jra.
A nap s a f ld egyszerre munk l bennem, amikor a testmeleg reggeleken bred k r l ttem a vil g, s azzal, hogy testemhez rsz, l tez nk. Ezeken az lmodott hajnalokon arra bredek, hogy a mindens g falai leomolnak s nincs t bb hallgat s, ez pedig megv lt s a puszt t csend el l. s lmodom, hogy minden bels t rv nyem r k, mert elhagynak az ncsonk t kih g sok. Nem kellenek m r bizony t rvek, amelyek a m ltat bizonygatj k, olyan jelenben bredek, amelyben nincs m lt, nincs volt, csak ma, amelyben haland k nt uralkodok kett v gva az letet, a l tn lk lis gb l tugrok a l tbe s figyelek, hogy el ne vesz tsem magam. lmodom, hogy j n valaki, aki szavaimban megtal lja a legm lt bb, a legemberibb, a leg sszetettebb ig t, ami csak az eny m. Krisztus-arc b zaszemekr l lmodom, amelyek arcomhoz rnek, miut n Veronika kend j vel azt megt rl m, s ett l kapok r k b tors got a mosolyra, amit b tran sz rhatok szerte-sz t, mert kifogyhatatlan. Otthonr l lmodok, mely sz ll st ad a sz pnek, a j nak, hol nem taposom el a bogarat sem, mert az is let, benne is rejlik a holnapb l valami. vegketrecb l kiszabadulva szaladok a mindens g fel , emberi k z ss gek fel addig, ameddig t halad. Naponta gy l bennem a sz , amit nincs kinek kimondjak, a csend nem tarthat m r sok , rz m a szavakat, hogy egyszer ki tudjam mondani. Az rintetlens g f jdalma k noz, r gi jajki lt sok visszhangjai. Isten szem vel figyelem a vil got, a bez rt csendben keresem Bart k s Kod ly l lekvigasztal hangjait, melynek szelleme ott dobog ereimben: l tezik. Azok, is hallj k ezt a zen t, akik egym shoz eddig sose sz ltak. Angyalokt l tanultam hinni: r j ttem, embernek nem lehet.
Elek Gy rgy