Isten embertámogató szeretete végtelen. Bizonyára ezt a megállapítást egyesek túlzásnak minősítik, mások közhelyként kezelik. Mindennapi keresztutak között, főleg tartós bánattal leterhelt sorsok mellett, vitatkozhatunk is erről a végtelen szeretetről.
Alulírott sem kivétel. Sok testvéremmel együtt magam is töprengtem, sőt emésztődtem afelett, hogy Isten embertámogató végtelen szeretete velünk miért korlátozódik, nálunk miért nem teljesedik ki a kívánt mértékben és hatásfokkal. Türelmet és nyugalmat megpróbáló időszakban találkoztam a sokszor olvasott, de most újszerű üzenetet ajándékozó, belátásra késztető és erőforrásként működő Igével.
„A békesség Istene pedig összezúzza a Sátánt lábatok alatt hamarosan. A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen veletek.”(Róma 16,20). Mintha eddig nem éppen így hallottam volna ezeket a szavakat. Most nagyon közel érzem magamhoz a drága hírt és ezért is osztom meg másokkal, hogy sokan velem együtt bátorodjanak, bizakodjanak, buzgóbban kövessék Krisztust. A békesség Istene hadat üzen a Sátánnak. Egyértelművé válik, hogy a minden és mindenki irányába békességgel közeledő Teremtő a Sátánt és gonosz műveit leszámolásra ítélte. Összezúzza. A világban élő győzelmes sátáni arc hazugság. Az ördög utolsó támadásai között a veszteséget győzelemnek álcázó ferdítés még mindig működő megtévesztés. (Lásd, az újgyarmatosítási törekvéseket, antiklerikális akciókat, álkeresztyének egyházrombolását, nemzetárulást nemzeti hősöknek tetszelgők vezényletével, álliberálisok emberképhamisító elveit, a csalás és hazugság megannyi műveit.) Egyre kevesebben esnek a fondorlat áldozatául, de még mindig félelmetes a kísértő zsákmánya. A Sátán elveszítette a hatalmát, bár még erőlködik, olykor látványos sikerei vannak, de az ítélet felette visszavonhatatlan. A küzdő egyház tagjainak nemcsak tudniuk illik erről a Krisztus által hozott győzelemről, hanem hirdetniük kell a diadalt elsősorban példás életvitellel.
A keresztyén ember önbizalma gyakran hullámvölgybe süllyed. A kincshordozó cserépedényünk (2. Kor.4,7) olykor megcsorbul, máskor veszélyesen megsérül. Az idézett üzenet ezzel szemben azt fogalmazza meg számunkra, hogy a Sátánt összezúzza, azaz széttöri, elpusztítja, nem is akárhogyan, hanem „lábatok alatt.” Nincs ennél felemelőbb, magasztosabb, elismerőbb, sőt erőgerjesztőbb kijelentés, mint ez, amelyben Isten a mi lábunkat, mint sátántipró eszközt emlegeti. Az ember Isten győzelmének részese. Egykor a Sátánhoz szegődtek őseink, most eljött a rendbetétel ideje.
Az ördögi erők közül kiszabadulni nem lehet a magunk erőtlenségével. A sátántipró lábunkban sem saját forrásból támad az erő. Mi Krisztus alázatos követése nélkül ősszüleink engedetlenségéig képesek lennénk alázuhanni. Pál apostol, hogy meg ne feledkezzünk a valóság veszélyeiről, a gonoszság hatalmáról, valamint az ajándékozó Isten áldásáról mélyen a szívünkbe írja: „Krisztus kegyelme legyen veletek.”
Önbizalommal és alázattal járjuk útjainkat egyházunk javára és Isten dicsőségére!
Csűry István